HU/SB 2.5.37
37. VERS
- puruṣasya mukhaṁ brahma
- kṣatram etasya bāhavaḥ
- ūrvor vaiśyo bhagavataḥ
- padbhyāṁ śūdro vyajāyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puruṣasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; mukham—szája; brahma—a brāhmaṇák; kṣatram—a királyi rend; etasya—az Övé; bāhavaḥ—a karok; ūrvoḥ—a combok; vaiśyaḥ—a kereskedők; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; padbhyām—a lábaiból; śūdraḥ—a dolgozók; vyajāyata—megnyilvánultak.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇák az Úr száját, a kṣatriyák a karját, a vaiśyák a combját képviselik, a śūdrák pedig a lábából születtek.
MAGYARÁZAT
Minden élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része — s hogy hogyan, azt ez a vers magyarázza el. Az emberi társadalom négy csoportja, vagyis az értelmiség (a brāhmaṇák), az irányítók (a kṣatriyák), a kereskedők (a vaiśyák) és a munkások (a śūdrák) mind az Úr testének különböző részei, s így senki sem különbözik az Úrtól. A test szája és a lába alapjában véve nem különböznek, de a száj vagy a fej minőségét tekintve fontosabb a lábnál. Ugyanakkor azonban a száj, a lábak, a karok és a combok egyaránt a test alkotórészei. Az Úr testrészeinek feladata az, hogy szolgálják a teljes egészet. A száj arra van, hogy beszéljen és egyen, a karok védelmezik, a lábak viszik a testet, a derék pedig a test megtartására szolgál. A társadalom intelligens rétegének kell tehát beszélnie a testért, s nekik kell elfogadniuk az ételt, hogy csillapítsák a test éhségét. Az Úr éhsége arra szolgál, hogy elfogadja az áldozatok gyümölcseit. A brāhmaṇáknak, vagyis az intelligens rétegnek rendkívül jártasnak kell lennie az efféle áldozatok végrehajtásában, s az alájuk rendelt osztályoknak is csatlakozniuk kell hozzájuk. A Legfelsőbb Úrért beszélni annyit jelent, mint dicsőíteni Őt a Róla szóló eredeti tudást változtatás nélkül terjeszteni, s hirdetni az Úr és a teljes test minden részének valódi helyzetét. A brāhmaṇáknak tehát ismerniük kell a Védákat, a tudás végső forrásait. Veda tudást jelent, anta pedig a tudás végét. A Bhagavad-gītā szerint az Úr a forrása mindennek (BG 10.8: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ), s így minden tudás vége (Vedānta) az, hogy ismerjük az Urat, kapcsolatunkat Vele, és csakis e kapcsolat szerint cselekszünk. A test részei kapcsolatban állnak a testtel — hasonló módon az élőlénynek is ismernie kell kapcsolatát az Úrral. Az emberi élet kifejezetten erre szolgál: hogy minden élőlény megismerje valódi kapcsolatát a Legfelsőbb Úrral. Ha nem ismerjük ezt a kapcsolatot, az emberi élet kárba vész. Az értelmiség, a brāhmaṇák tehát különösen felelősek az Úrhoz fűződő kapcsolatunkról szóló tudás hirdetéséért, és felelősek azért, hogy az embereket a helyes útra tereljék. A vezető réteg feladata az élőlények védelmezése, hogy azok mindent megtehessenek e cél eléréséért. A kereskedők feladata a gabonatermesztés és az, hogy a gabona az emberi társadalomban mindenhová eljusson, s így az egész népesség lehetőséget kapjon arra, hogy gondtalanul éljen és végezze kötelességét, amely az emberi élet során rá hárul. A kereskedők közösségének a teheneket is védelmezniük kell, hogy legyen elegendő tej és tejtermék, mert ez az, ami megfelelő egészséggel és intelligenciával áldja meg az embert, amelynek segítségével fenn lehet tartani egy olyan civilizációt, amely tökéletesen a végső igazságról szóló tudás elsajátítását szolgálja. A munkások pedig, akik nem intelligensek és nincs a kezükben irányító hatalom, fizikai erejükkel szolgálhatják és segíthetik a rangosabb rétegeket, s az együttműködés nekik is hasznukra válik. Az univerzum tehát egy teljes egység, amely kapcsolatban áll az Úrral. Ha nem áll kapcsolatban az Úrral, az egész emberi társadalomban zavar támad, s nem lesz többé jólét és béke. Ezt a Védák is megerősítik: brāhmaṇo ’sya mukham āsīd, bāhū rājanyaḥ kṛtaḥ.