HU/SB 2.5.39
39. VERS
- grīvāyāṁ janaloko ’sya
- tapolokaḥ stana-dvayāt
- mūrdhabhiḥ satyalokas tu
- brahmalokaḥ sanātanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
grīvāyām—a nyakig; janalokaḥ—a Janaloka bolygórendszer; asya—Neki; tapolokaḥ—a Tapoloka bolygórendszer; stana-dvayāt—a mellektől kezdve; mūrdhabhiḥ—a fejjel; satyalokaḥ—a Satyaloka bolygórendszer; tu—de; brahmalokaḥ—a lelki bolygók; sanātanaḥ—örök.
FORDÍTÁS
A mellkastól az Úr kozmikus formájának nyakáig helyezkednek el a Janaloka és a Tapoloka bolygórendszerek, míg Satyaloka, a legfelsőbb bolygórendszer a fején található. A lelki bolygók azonban örökkévalóak.
MAGYARÁZAT
Ezeken az oldalakon sokszor leírtuk már az anyagi égen túl található lelki bolygók helyzetét, s a leírást ez a vers is megerősíti. A sanātana szó nagyon fontos ebben a versben. Az örökkévalóságnak ugyanezt a gondolatát fejezi ki a Bhagavad-gītā (BG 8.20), ahol az áll, hogy az anyagi teremtésen túl van a lelki ég, ahol minden örök. Néha a Satyalokát — azt a bolygót, ahol Brahmā lakik — Brahmalokának is hívják. De az itt említett Brahmaloka nem egyezik meg a Satyaloka bolygórendszerrel. Ez a Brahmaloka örök, míg a Satyaloka bolygórendszer véges. S hogy különbséget tegyen a kettő között, e vers a sanātana jelzőt használja. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint ez a Brahmaloka Brahman, vagyis a Legfelsőbb Úr lokája, azaz lakhelye. A lelki égben minden bolygó ugyanolyan, mint Maga az Úr. Az Úr teljes mértékben lelki, s így nem különbözik nevétől, dicsőségétől, tulajdonságaitól, kedvteléseitől stb., mert Ő abszolút, s ily módon birodalmának bolygói sem különböznek Tőle. Ezeken a bolygókon nincs különbség a test és a lélek között, és az időnek sincs hatása, mint ahogyan azt itt az anyagi világban tapasztaljuk. Azonkívül pedig, hogy az idő ott nem hat, a Brahmaloka bolygói lelki bolygók lévén sohasem semmisülnek meg. A lelki bolygók változatos megnyilvánulásai szintén egyek az Úrral, s ezért az ekam evādvitīyam védikus aforizma igazsága tökéletesen tapasztalható a lelki változatosság sanātana atmoszférájában. Ez az anyagi világ csak egy árnyékképe az Úr lelki birodalmának, és mivel árnyék, sohasem lehet örök. A kettősség (a lélek és az anyag) anyagi világának változatosságát nem lehet a lelki világéhoz hasonlítani. Szegényes tudásuk miatt a kevésbé intelligens emberek néha az árnyékvilág körülményeit helytelenül egyenlőnek vélik a lelki világéval, és így tévesen úgy gondolják, hogy az Úr egyenlő a feltételekhez kötött lélekkel, s kedvtelései az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek tetteivel egyenlőek. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.11) elítéli e csekély értelemmel rendelkező embereket:
- avajānanti māṁ mūḍhā
- mānuṣīṁ tanum āśritam
- paraṁ bhāvam ajānanto
- mama bhūta-maheśvaram
Bármikor száll alá az Úr, azt teljes belső energiájában teszi (ātma-māyā), s a tudatlanok azt gondolják, hogy egyike az anyagi teremtményeknek. Śrīla Śrīdhara Svāmī tehát helyesen azt a megjegyzést fűzte ehhez a vershez, hogy az itt említett Brahmaloka Vaikuṇṭha, Isten birodalma, amely sanātana, örök, és ezért nem olyan, mint az említett anyagi teremtés. Az Úr virāṭ kozmikus formája csupán egy elképzelése az anyagi világnak, és semmi köze sincs a lelki világhoz, Isten birodalmához.