HU/SB 2.5.4
4. VERS
- yad-vijñāno yad-ādhāro
- yat-paras tvaṁ yad-ātmakaḥ
- ekaḥ sṛjasi bhūtāni
- bhūtair evātma-māyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat-vijñānaḥ—a tudás forrása; yat-ādhāraḥ—akinek a védelme alatt; yat-paraḥ—akinek alárendelve; tvam—te; yat-ātmakaḥ—milyen képességgel; ekaḥ—egyedül; sṛjasi—teremtesz; bhūtāni—az élőlények; bhūtaiḥ—az anyagi elemek segítségével; eva—minden bizonnyal; ātma—önvaló; māyayā—energiával.
FORDÍTÁS
Kedves apám, honnan származik tudásod? Kinek a védelmét élvezed? Kinek a fennhatósága alatt cselekszel? Mi a valódi helyzeted? Te egyedül, saját energiád révén teremtesz meg minden élőlényt az anyagi elemek segítségével?
MAGYARÁZAT
Śrī Nārada Muni tudta, hogy az Úr Brahmā a teremtő energiára komoly lemondások következtében tett szert. Megértette, hogy van valaki, aki Brahmājī fölött áll, aki felhatalmazta Brahmāt ezzel a teremtő erővel. Éppen ezért feltette a versben felsorolt kérdéseket. Senki sem érhet el tehát rendkívüli tudományos eredményeket saját erejéből, függetlenül. A tudósoknak egy olyan csodálatos agy segítségével kell tudást szerezniük egy már létező dologról, amelyet valaki más alkotott. Azzal az aggyal, amit kapott, a tudós képes dolgozni, ám nem csupán saját agyát nem tudja megteremteni, de arra sem képes, hogy ahhoz hasonlót létrehozzon. Senki sem független tehát semminek a megteremtése során, s a teremtés nem automatikus.