HU/SB 2.5.9


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

brahmovāca
samyak kāruṇikasyedaṁ
vatsa te vicikitsitam
yad ahaṁ coditaḥ saumya
bhagavad-vīrya-darśane


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; samyak—tökéletesen; kāruṇikasya—neked, aki nagyon kegyes vagy; idam—ezt; vatsa—kedves fiam; te—tiéd; vicikitsitam—kíváncsiság; yat—ami által; aham—én; coditaḥ—ihletett; saumya—ó, te szelíd; bhagavat—az Istenség Személyiségének; vīrya—képessége; darśane—azzal kapcsolatban.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Nārada! Mindenkihez kegyes vagy (még hozzám is), s azért tetted fel e kérdéseket, mert felhatalmazást kaptam arra, hogy megérthessem a Mindenható Istenség Személyiségének képességeit.


MAGYARÁZAT

Miután Nārada feltette kérdéseit, Brahmājī dicsőíteni kezdte őt, hiszen a bhaktákat általában rendkívüli lelkesedés tölti el, amikor a Mindenható Istenség Személyiségéről faggatják őket. Ez jellemző az Úr tiszta bhaktáira. Az Úr transzcendentális tetteiről folytatott beszélgetések megtisztítják a légkörét a helynek, ahol a beszélgetés folyik, s a bhakták élettel telnek meg, amint válaszolnak e kérdésekre. Mindez tisztítóan hat mind a kérdezőre, mind arra, aki válaszol. A tiszta bhakták nem elégszenek meg annyival, hogy ők maguk tudnak mindent az Úrról. Arra vágynak, hogy másoknak is átadhassák ezt a tudást, mert látni akarják, hogy mindenki ismeri az Úr dicsőségét. Így aztán egy bhakta rendkívül elégedett, amikor lehetőséget kap erre. Ez a misszionárius tevékenység alapelve.