HU/SB 2.6.30
30. VERS
- tataś ca manavaḥ kāle
- ījire ṛṣayo ’pare
- pitaro vibudhā daityā
- manuṣyāḥ kratubhir vibhum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—aztán; ca—szintén; manavaḥ—a Manuk, az emberiség atyái; kāle—idővel; ījire—imádott; ṛṣayaḥ—nagy bölcsek; apare—mások; pitaraḥ—az ősatyák; vibudhāḥ—a művelt tudósok; daityāḥ—a félistenek nagy hívei; manuṣyāḥ—az emberiség; kratubhiḥ vibhum—a Legfelsőbb Úr elégedettségére áldozatokat bemutatva.
FORDÍTÁS
Ezek után a Manuk, az emberiség atyjai, a nagy bölcsek, az ősatyák, a művelt tudósok, a daityák és az emberek áldozatokat mutattak be, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat.
MAGYARÁZAT
A daityák a félistenek hívei, akik elvárják a félistenektől, hogy a lehető legjobb anyagi körülményeket biztosítsák számukra. Az Úr bhaktái eka-niṣṭhák, vagyis tántoríthatatlanul ragaszkodnak az Úr odaadó szolgálatához, éppen ezért gyakorlatilag nincs idejük arra, hogy a haszon reményében az anyagi lehetőségeket hajszolják. Valódi tudásra tesznek szert lelki azonosságukat illetően, s így az anyagi kényelem helyett inkább a lelki felszabadulással törődnek.