HU/SB 2.6.31
31. VERS
- nārāyaṇe bhagavati
- tad idaṁ viśvam āhitam
- gṛhīta-māyoru-guṇaḥ
- sargādāv aguṇaḥ svataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nārāyaṇe—Nārāyaṇának; bhagavati—az Istenség Személyisége; tat idam—mindezek az anyagi megnyilvánulások; viśvam—minden univerzum; āhitam—elhelyezkedik; gṛhīta—elfogadta; māyā—anyagi energiák; uru-guṇaḥ—nagyon hatalmas; sarga-ādau—a teremtésben, a fenntartásban és a pusztításban; aguṇaḥ—az anyagi kötőerőktől mentesen; svataḥ—önellátóan.
FORDÍTÁS
Az univerzumok minden anyagi megnyilvánulása az Úr hatalmas anyagi energiájában nyugszik, amelyet az önellátó Úr elfogad, noha sohasem áll kapcsolatban az anyagi kötőerőkkel.
MAGYARÁZAT
Ez a válasz arra a kérdésre, amelyet Nārada tett fel Brahmānak az anyagi teremtés fenntartását illetően. Az anyagi tettek és visszahatásaik, ahogyan azt az anyagi tudósok felületesen megfigyelhetik, alapjaiban nem a végső igazságot jelentik a teremtéssel, a fenntartással és a pusztulással kapcsolatban. Az anyagi energia az Úr energiája, amely egy adott időben megnyilvánul, elfogadva a jóság, a szenvedély és a tudatlanság három minőségét Viṣṇu, Brahmā és Śiva formájában. Az anyagi energia tehát az Úr legfelsőbb bűvölete alatt működik, noha Ő Maga mindig transzcendentális az ilyen anyagi cselekedetekhez képest. A gazdag ember energiájának (pénzének) befektetésével építhet fel egy hatalmas házat, s ugyanígy rombolhatja le, de a fenntartásról mindig ő, a személy gondoskodik. Az Úr a leggazdagabb a gazdagok között, mert mindig hat fenséges tulajdonsággal teljes. Neki személyesen semmit sem kell tennie, az anyagi világban mégis minden az Ő akaratából és irányításával történik. Éppen ezért az egész anyagi megnyilvánulás Nārāyaṇában, az Istenség Legfelsőbb Személyiségében nyugszik. A legfelsőbb igazság személytelen felfogásának oka egyedül a tudás hiánya. Ezt Brahmājī, aki az univerzum működésének teremtője, érthetően megmagyarázza. Ő a legfelsőbb tekintély a védikus bölcsességben, így állítása ebben a tekintetben a legbiztosabb információ.