HU/SB 2.6.32
32. VERS
- sṛjāmi tan-niyukto ’haṁ
- haro harati tad-vaśaḥ
- viśvaṁ puruṣa-rūpeṇa
- paripāti tri-śakti-dhṛk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sṛjāmi—teremtek; tat—az Övével; niyuktaḥ—kijelölt; aham—én; haraḥ—az Úr Śiva; harati—elpusztít; tat-vaśaḥ—az Ő fennhatósága alatt; viśvam—az egész univerzumot; puruṣa—az Istenség Személyisége; rūpeṇa—örök formájával; paripāti—fenntartja; tri-śakti-dhṛk—a három energia irányítója.
FORDÍTÁS
Az Úr akaratából én teremtek, az Úr Śiva pusztít, és Maga az Úr tart fenn mindent örök formájában, az Istenség Személyiségeként. Ő e három energia hatalmas irányítója.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az „egyetlen” elméletét erősíti meg. Ez az egyetlen az Úr Vāsudeva, s egyedül az Ő változatos energiái és kiterjedései tartják fenn a különféle megnyilvánulásokat mind az anyagi, mind a lelki világban. Az anyagi világban szintén az Úr Vāsudeva minden, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.19) is kijelenti: vāsudevaḥ sarvam iti — minden egyedül Vāsudeva. A védikus himnuszok ugyanezt a Vāsudevát tekintik a legfelsőbbnek. A Védák azt mondják: vāsudevāt paro brahman na cānyo ’rtho ’sti tattvataḥ — nem létezik felsőbb igazság Vāsudevánál. Ezt az Úr Kṛṣṇa is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 7.7): mattaḥ parataraṁ nānyat: — „Nincs semmi, ami Fölöttem állna.” Tehát az azonosság elméletét, amelyet az imperszonalisták olyannyira hangsúlyoznak, az Úr személyes filozófiát valló bhaktái szintén elfogadják. A különbség az, hogy az imperszonalista tagadja a személyességet a végső szinten, míg a bhakta nagyobb fontosságot tulajdonít az Istenség Személyiségének. A Śrīmad-Bhāgavatam elmagyarázza ezt az igazságot e versében: az Úr Vāsudeva egyetlen, de mivel teljes hatalommal rendelkezik, kiterjesztheti Magát és kimutathatja mindenhatóságát. Az Urat itt úgy jellemzik, hogy három energiája révén mindenható (tri-śakti-dhṛk). Elsődlegesen az Úr három energiája a belső, a határ- és a külső energia. Ez a külső energia megnyilvánul a jóság, a szenvedély és a tudatlanság három kötőerejében is, a belső energia pedig a három lelki minőségben — saṁvit, sandhinī és hlādinī. A határenergia, vagyis az élőlény szintén lelki (BG 7.5: prakṛtiṁ viddhi me parām), de sohasem lehet egyenlő az Úrral. A Legfelsőbb Úr nirasta-sāmya-atiśaya: senki sem hatalmasabb Nála és senki sem egyenlő Vele. Az élőlények, beleértve az olyan nagy személyiségeket, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva, mind az Úr alattvalói, aki az anyagi világban örök Viṣṇu formájában gondoskodik a félistenekről és irányítja őket, beleértve Brahmāt és Śivát is.