HU/SB 2.6.34
34. VERS
- na bhāratī me ’ṅga mṛṣopalakṣyate
- na vai kvacin me manaso mṛṣā gatiḥ
- na me hṛṣīkāṇi patanty asat-pathe
- yan me hṛdautkaṇṭhyavatā dhṛto hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; bhāratī—állítások; me—elme; aṅga—ó, Nārada; mṛṣā—valótlan; upalakṣyate—bizonyul; na—soha; vai—minden bizonnyal; kvacit—bármikor; me—enyém; manasaḥ—az elmének; mṛṣā—valótlan; gatiḥ—haladás; na—sem; me—enyém; hṛṣīkāṇi—érzékek; patanti—degradálódik; asat-pathe—az ideiglenes anyagban; yat—mert; me—enyém; hṛdā—szív; autkaṇṭhyavatā—nagyon komolyan; dhṛtaḥ—megragadta; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
FORDÍTÁS
Ó, Nārada! Mivel oly nagy lelkesedéssel ragadtam meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari lótuszlábait, bármit mondok, sohasem bizonyul hamisnak. Elmém számára semmi sem jelent akadályt, s érzékeimet sohasem gyengítette el az ideiglenes ragaszkodás az anyaghoz.
MAGYARÁZAT
Eredetileg az Úr Brahmā beszélte el a védikus bölcsességet Nāradának, Nārada pedig tanítványai — Vyāsadeva és mások — segítségével szerte a világon elterjesztette a transzcendentális tudást. A védikus bölcsesség követői Brahmājī állításait szent igazságként fogadják el — így terjed a transzcendentális tudás a tanítványi láncolat révén az egész világon időtlen idők óta, a teremtés kezdete óta. Az Úr Brahmā a tökéletes, felszabadult élőlény az anyagi világban, ezért szavait és kijelentéseit a transzcendentális tudás minden őszinte tanulmányozójának, mint tévedhetetlent kell elfogadnia. A védikus tudás tévedhetetlen, mert közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól érkezett Brahmā szívébe, és mivel Brahmājī a legtökéletesebb élőlény, sohasem téved. Mindez azért van így, mert az Úr Brahmā az Úr hűséges bhaktája, aki komolyan elfogadta az Úr lótuszlábait a legfelsőbb igazságként. A Brahma-saṁhitāban — melyet ő írt — Brahmājī újra és újra elismétli az aforizmát: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi: „Az Istenség Eredeti Személyiségét, Govindát imádom, az elsődleges Urat.” Mindazt, amit az Úr Brahmā mond, amit gondol és amit általában tesz, igazságként kell elfogadni, mert az Úr Brahmā közvetlen és nagyon bensőséges kapcsolatban áll Govindával, az eredeti Úrral. Śrī Govinda, aki örömmel fogadja bhaktái szerető transzcendentális szolgálatát, minden védelmet megad szavaiknak és cselekedeteiknek. Az Úr kijelenti a Bhagavad-gītāban (BG 9.31): kaunteya pratijānīhi — „Ó, Kuntī fia, kérlek, hirdesd mindenkinek!” Az Úr arra kéri Arjunát, hogy hirdesse szavait mindenkinek. Hogy miért? Mert Magának Govindának a kijelentései néha ellentmondásosnak tűnhetnek az anyagi világ teremtményei számára, de az Úr bhaktájának szavait sohasem találják ellentmondásosnak. A bhakta az Úr rendkívüli védelme alatt áll, hogy tévedhetetlen maradhasson. Ezért az odaadó szolgálat folyamata mindig azzal kezdődik, hogy az embernek szolgálnia kell azt a bhaktát, aki a tanítványi láncolat folytatója. A bhakták mindig felszabadult lelkek, de ez nem azt jelenti, hogy nem rendelkeznek személyiséggel. Az Úr örökké egy személy, s így bhaktája szintén örökké az. A bhakta még a felszabadult szinten is rendelkezik érzékszervekkel, ezért mindig személy, s mivel az Úr elfogadja, és teljes mértékben viszonozza szolgálatát, Ő szintén személy teljes lelki megtestesülésében. A bhakta érzékei, melyekkel az Urat szolgálja, sosem térnek le a helyes útról a hamis anyagi élvezet vonzerejének hatására. Az Úr bhaktáinak terve — mivel hűségesen ragaszkodnak az Úr szolgálatához — sohasem hiúsul meg. Ez a tökéletesség és a felszabadulás szintje. Brahmājītól kezdve egészen az emberig bárki nyomban a felszabadulás ösvényére léphet pusztán amiatt, hogy nagyon szilárdan ragaszkodik a Legfelsőbb Úrhoz, Śrī Kṛṣṇához, az eredeti Úrhoz. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 14.26) megerősíti ezt:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
Annak tehát, aki komolyan arra vágyik a szívében és a lelkében, hogy bensőségesen viszonyt alakítson ki az Istenség Személyiségével a transzcendentális szerető szolgálat kapcsolatán keresztül, szavai és tettei mindig tévedhetetlenek lesznek. Ennek az az oka, hogy a Legfelsőbb Úr az Abszolút Igazság, s így bármi, ami valódi kapcsolatban áll az Abszolút Igazsággal, szert tesz ugyanerre a transzcendentális tulajdonságra. Az anyagi tudomány, az anyagi ismeretek támogatta elmebeli spekuláció azonban pusztán amiatt, hogy nem áll hiteles kapcsolatban az Abszolút Igazsággal, csupán e világi hazugság és kudarc. Az istentagadó, hitetlen szavakban és tettekben, legyenek bármennyire értékesek világi szempontból, sosem szabad megbízni. Ez a mondanivalója ennek a fontos versnek. Egy porszemnyi odaadás értékesebb a hitetlenség tonnáinál.