HU/SB 2.7.1
1. VERS
- brahmovāca
- yatrodyataḥ kṣiti-taloddharaṇāya bibhrat
- krauḍīṁ tanuṁ sakala-yajña-mayīm anantaḥ
- antar-mahārṇava upāgatam ādi-daityaṁ
- taṁ daṁṣṭrayādrim iva vajra-dharo dadāra
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmā uvāca—az Úr Brahmā így szólt; yatra—akkor; udyataḥ—megkísérelte; kṣiti-tala—a Föld bolygó; uddharaṇāya—hogy felemelje; bibhrat—felvette; krauḍīm—kedvtelések; tanum—formát; sakala—teljes; yajña-mayīm—azokat az áldozatokat, melyek mindent magukban foglalnak; anantaḥ—a Határtalan; antar—az univerzumban; mahā-arṇave—a hatalmas Garbha-óceán; upāgatam—odaérkezve; ādi—az első; daityam—démont; tam—őt; daṁṣṭrayā—az agyarral; adrim—a repülő hegyeket; iva—mint; vajra-dharaḥ—a villámlás ura; dadāra—keresztülszúrta.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: A végtelen hatalmú Úr kedvteléseként egy vaddisznó formáját öltötte Magára, hogy felemelje a Garbhodakába, az univerzum hatalmas óceánjába merült Föld bolygót. Ekkor megjelent az első démon (Hiraṇyākṣa), s az Úr felnyársalta az agyarával.
MAGYARÁZAT
A teremtés kezdetétől fogva a démonok és a félistenek (vaiṣṇavák) alkotják az élőlények két csoportját, akik az univerzum bolygóin uralkodnak. Az Úr Brahmā az első félisten, Hiraṇyākṣa pedig az első démon ebben az univerzumban. A bolygók csak bizonyos körülmények között lebegnek súlytalan labdaként a levegőben — amint ezek a feltételek megváltoznak, a Garbhodaka-óceánba eshetnek. A Garbhodaka-óceán félig feltölti az univerzumot, míg az univerzum másik felében, a gömb alakú kupolában számtalan bolygórendszer található. Az, hogy a bolygók súlytalanul lebegnek a levegőben, belső felépítésüknek köszönhető, ezért azzal, hogy modern eszközök segítségével a föld mélyére fúrnak, hogy felhasználják az olajat, amit a föld rejt, korunk démonjai megváltoztatják a körülményeket, amelyek a Föld lebegését biztosítják, s így veszélybe sodorják a bolygót. Hasonló veszedelem fenyegette a Földet akkor is, amikor a démonok miatt, akiket Hiraṇyākṣa vezetett (aki az arany utáni féktelen vágyából hatalmas vagyonra tett szert), a Föld elvesztette súlytalanságát, s a Garbhodaka-óceánba zuhant. Az Úr, a teljes anyagi teremtés fenntartója ezért egy vaddisznó gigantikus alakját öltötte Magára, hasonlóan gigantikus agyarral, és kiemelte a Földet a Garbhodaka vizéből. Śrī Jayadeva Gosvāmī, a nagyszerű vaiṣṇava költő így énekel:
- vasati daśana-śikhare dharaṇī tava lagnā
- śaśini kalaṅka-kaleva nimagnā
- keśava dhṛta-śūkara-rūpa
- jaya jagadīśa hare
„Ó, Keśava! Ó, Legfelsőbb Úr, aki egy vadkan formáját vetted fel! Ó, Uram! A Föld az agyaraidon nyugodott, s olyan volt, mint a foltok ékesítette Hold.”
Ez jellemző az Úr inkarnációjára. Az Úr inkarnációja nem csupán hóbortos emberek képzeletének szüleménye. Különleges körülmények között jelenik meg — ilyen volt az a helyzet is, amelyről ez a vers említést tesz —, és olyan tettet hajt végre, amelyet az emberek parányi agyukkal még elképzelni sem tudnak. Az álinkarnációk, akik napjainkban szép számmal akadnak, jó, ha mindig emlékeznek Isten valódi inkarnációjára, aki ez esetben nem más, mint egy gigantikus vadkan, aki agyarával képes megtartani a Földet.
Amikor az Úr megjelent, hogy felemelje a bolygót, a démon Hiraṇyākṣa megpróbálta megakadályozni Őt missziója végrehajtásában, ezért az Úr átdöfte az agyarával. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint Hiraṇyākṣa démont az Úr a kezével pusztította el, s csak azután tűzte az agyarára. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén ezt a véleményt támasztja alá.