HU/SB 2.7.13
13. VERS
- kṣīrodadhāv amara-dānava-yūthapānām
- unmathnatām amṛta-labdhaya ādi-devaḥ
- pṛṣṭhena kacchapa-vapur vidadhāra gotraṁ
- nidrākṣaṇo ’dri-parivarta-kaṣāṇa-kaṇḍūḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣīra—tej; udadhau—az óceánban; amara—a félistenek; dānava—a démonok; yūtha-pānām—mindkét sereg vezérei; unmathnatām—miközben köpülték; amṛta—nektár; labdhaya—hogy elnyerjék; ādi-devaḥ—az elsődleges Úr; pṛṣṭhena—a hátával; kacchapa—teknős; vapuḥ—test; vidadhāra—felvett; gotram—a Mandara-hegy; nidrākṣaṇaḥ—miközben félig aludt; adri-parivarta—pörgette a hegyet; kaṣāṇa—vakarta; kaṇḍūḥ—viszkető.
FORDÍTÁS
Az eredeti Úr aztán a teknős-inkarnációként jelent meg, hogy támasztéka [tengelye] legyen a Mandara-hegynek, amely köpülőrúdként szolgált. A félistenek és a démonok, hogy nektárhoz jussanak, a Mandara-hegy segítségével kiköpülték a tejóceánt. A hegy előre-hátra mozgott, vakargatva az Úr Teknőc viszkető hátát, aki épp szendergett.
MAGYARÁZAT
Noha mi nem láthatjuk, ebben az univerzumban mégis létezik egy tejóceán. Még a modern tudósok is elfogadják, hogy száz- és százezer bolygó lebeg a fejünk fölött, s mindegyiket más és más éghajlat jellemzi. A Śrīmad-Bhāgavatamban számos olyan kijelentést olvashatunk, amely lehet, hogy nem felel meg jelenlegi tapasztalatainknak. Az indiai bölcsek azonban a védikus írásokból merítenek tudást, s a szakértők gondolkodás nélkül elfogadják, hogy mindent a tudás hiteles könyvein keresztül kell látnunk (śāstra-cakṣurvat). Addig tehát nem tagadhatjuk a tejóceán létezését, melyről a Śrīmad-Bhāgavatam ír, amíg nem láttuk saját szemünkkel a világűr minden egyes bolygóját. Ilyen módon tapasztalatot szerezni lehetetlen, ezért el kell fogadnunk a Śrīmad-Bhāgavatam állítását úgy, ahogyan van, mert ezt teszik a lelki vezetők is, például Śrīdhara Svāmī, Jīva Gosvāmī, Viśvanātha Cakravartī és mások. A védikus folyamat szerint követnünk kell a nagy tekintélyek nyomdokait, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalatot szerezzünk arról, ami meghaladja a képzelőerőnket.
Az eredeti Úr minden hatalom birtokosa, ezért azt tehet, amit akar, s amikor egy sajátos cél érdekében teknős vagy hal formáját ölti Magára, az egyáltalán nem meglepő. Sohasem szabad kételkednünk az olyan hiteles írások állításaiban, mint amilyen a Śrīmad-Bhāgavatam.
A rendkívüli feladatot, amit a tejóceán kiköpülése jelentett, a félistenek és a démonok közösen, megfeszített erővel hajtották végre. Ehhez azonban szükségük volt egy óriási tengelyre, hogy a hatalmas Mandara-hegyet alátámaszthassák. Az elsődleges Úr, hogy segítsen a félisteneknek, a tejóceánban úszkáló gigantikus teknős inkarnációját öltötte Magára, s miközben szendergett, a hegy vakargatta a hátát, enyhítve viszketésén.