HU/SB 2.7.19
19. VERS
- tubhyaṁ ca nārada bhṛśaṁ bhagavān vivṛddha-
- bhāvena sādhu parituṣṭa uvāca yogam
- jñānaṁ ca bhāgavatam ātma-satattva-dīpaṁ
- yad vāsudeva-śaraṇā vidur añjasaiva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tubhyam—neked; ca—szintén; nārada—ó, Nārada; bhṛśam—nagyon szépen; bhagavān—az Istenség Személyisége; vivṛddha—kifejlődött; bhāvena—transzcendentális szeretettel; sādhu—ó, jóságos; parituṣṭaḥ—elégedetten; uvāca—elmondta; yogam—szolgálatot; jñānam—tudást; ca—is; bhāgavatam—az Istenről és odaadó szolgálatáról szóló tudományt; ātma—az önvaló; sa-tattva—részletesen; dīpam—mint a fény a sötétségben; yat—ami; vāsudeva-śaraṇāḥ—az Úr Vāsudevának meghódolt lelkek; viduḥ—ismerik őket; añjasā—tökéletesen; eva—ahogy van.
FORDÍTÁS
Ó, Nārada! A Haṁsāvatāra-inkarnációként megjelenő Istenség Személyiségétől tanultad az Istenről és transzcendentális szerető szolgálatáról szóló tudományt. Az Úr nagyon elégedett volt veled, amiért olyan odaadóan szolgáltad Őt. Megvilágította előtted az odaadó szolgálat teljes tudományát, amelyet leginkább azok érthetnek meg, akik az Úr Vāsudevának, az Istenség Személyiségének meghódolt lelkek.
MAGYARÁZAT
A bhakta és az odaadó szolgálat két olyan kifejezés, amely szoros kapcsolatban áll egymással. Ha valaki nem akar az Úr bhaktája lenni, nem értheti meg az odaadó szolgálat rejtelmeit. Az Úr Śrī Kṛṣṇa azért akarta elmondani a Bhagavad-gītāt, az odaaadó szolgálat tudományát Arjunának, mert Arjuna nemcsak barátja, de hűséges bhaktája is volt. Az élőlények, akik eredeti helyzetük alapján a legfelsőbb élőlény, az Abszolút Istenség Személyisége parányi szerves részei, ehhez mérten rendelkeznek némi jelentéktelen szabadsággal. Ezért ahhoz, hogy valaki az Úr odaadó szolgálatának útjára léphessen, az első szükséges tulajdonság az, hogy önként ajánlja fel együttműködését, azaz segítsen azoknak, akik már régóta az Úr transzcendentális odaadó szolgálatát végzik. Velük együttműködve a leendő bhakta fokozatosan elsajátítja az odaadó szolgálat művészetét, s minél jobban fejlődik, annál inkább megszabadul a szennyeződéstől, amelyet az anyaggal való kapcsolat okoz. E tisztulási folyamat megszilárdítja a leendő bhakta hitét, és fokozatosan felemeli arra a szintre, amikor az odaadó szolgálat transzcendentális élvezetet nyújt neki. Valódi ragaszkodás ébred benne az az Úr odaadó szolgálata iránt, s meggyőződése eljuttatja az eksztázis pontjáig, amely közvetlenül a transzcendentális szeretet szintjét előzi meg.
Az odaadó szolgálat tudományát két részre lehet osztani: az odaadó szolgálat természetére, illetve a végrehajtására vonatkozó tudás. A Bhāgavatam az Istenség Személyiségéről, szépségéről, dicsőségéről, fenségéről, méltóságáról, vonzerejéről és transzcendentális tulajdonságairól ír, amelyek hatására az ember vágyni kezd arra, hogy kölcsönös szeretetteljes kapcsolatba kerüljön Vele. Az élőlénynek természetes ösztöne, hogy szeretettel szolgálja az Urat, az anyaggal való kapcsolat azonban olyan hatással van rá, hogy egy mesterséget burkot létrehozva elfedi ezt a hajlamát. A Śrīmad-Bhāgavatam segít abban, hogy az élőlény valóban megszabaduljon e természetellenes buroktól. Ezért mondja ez a vers, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam a transzcendentális tudás lámpája. Az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának két ága az előtt nyilvánul meg, aki meghódol Vāsudevának. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 7.19) mondja, az a nagy lélek, aki teljesen átadta magát Vāsudeva lótuszlábainak, rendkívül ritka.