HU/SB 2.7.25
25. VERS
- vakṣaḥ-sthala-sparśa-rugna-mahendra-vāha-
- dantair viḍambita-kakubjuṣa ūḍha-hāsam
- sadyo ’subhiḥ saha vineṣyati dāra-hartur
- visphūrjitair dhanuṣa uccarato ’dhisainye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vakṣaḥ-sthala—mellkas; sparśa—megérintette; rugna—szétszakadt; mahā-indra—a mennyek királya; vāha—aki szállítja; dantaiḥ—ormányával; viḍambita—világított; kakup-juṣaḥ—így minden irányba világítva; ūḍha-hāsam—elfogta a nevetés; sadyaḥ—nagyon rövid időn belül; asubhiḥ—az élettel; saha—vele együtt; vineṣyati—elpusztult; dāra-hartuḥ—aki elrabolta a feleségét; visphūrjitaiḥ—az íj megpendítésével; dhanuṣaḥ—íj; uccarataḥ—gyorsan lépkedett; adhisainye—a két sereg harcoló katonái között.
FORDÍTÁS
Rāvaṇa harc közben mellkasával darabokra szaggatta a mennyek királyát, Indrát hordozó elefánt ormányát, s a szerteszóródó darabok minden égtájat elárasztottak fényükkel. Hőstette miatt büszkén lépkedett a harcoló katonák között, s azt gondolta, meghódította az egész világot. Ám elégedett nevetése nyomban a torkán akadt, s az életlevegő is eltávozott belőle, amint Rāmacandra, az Istenség Személyisége megpendítette íját.
MAGYARÁZAT
Legyen bármilyen hatalmas egy élőlény, senki sem tudja megvédelmezni, ha Isten el akarja pusztítani, s legyen bármilyen gyönge, senki sem árthat neki, ha Isten oltalma alatt áll.