HU/SB 2.7.5
5. VERS
- taptaṁ tapo vividha-loka-sisṛkṣayā me
- ādau sanāt sva-tapasaḥ sa catuḥ-sano ’bhūt
- prāk-kalpa-samplava-vinaṣṭam ihātma-tattvaṁ
- samyag jagāda munayo yad acakṣatātman
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
taptam—lemondásokat végzett; tapaḥ—vezeklés; vividha-loka—különböző bolygórendszerek; sisṛkṣayā—arra vágyott, hogy teremtsen; me—az enyém; ādau—először; sanāt—az Istenség Személyiségétől; sva-tapasaḥ—lemondásaim révén; saḥ—Ő (az Úr); catuḥ-sanaḥ—a négy cölibátusban élő szent, Sanat-kumāra, Sanaka, Sanandana és Sanātana; abhūt—megjelent; prāk—előző; kalpa—teremtés; samplava—az árvízben; vinaṣṭam—elpusztította; iha—ebben az anyagi világban; ātma—a lélek; tattvam—igazság; samyak—teljesen; jagāda—megnyilvánult; munayaḥ—bölcsek; yat—ami; acakṣata—jól látta; ātman—a lélek.
FORDÍTÁS
A különféle bolygórendszerek megteremtéséhez lemondásokat kellett végeznem s vezekelnem kellett, s mivel az Úr elégedett volt velem, a négy sana alakjában jelent meg [Sanaka, Sanatkumāra, Sanandana és Sanātana]. Az előző korszakban a lelki tudomány feledésbe merült, ám a négy sana olyan nagyszerűen elmagyarázta azt, hogy az igazság azonnal feltárult a bölcsek előtt.
MAGYARÁZAT
A Viṣṇu-sahasra-nāma imák sanāt és sanātanatama néven említik az Urat. Az Úr és az élőlények tulajdonságaikat tekintve mind sanātanák, azaz létük örök, de az Úr sanātana-tama, vagyis a legfelsőbb fokon örök. Az élőlények valóban sanātanák, de nem legfelsőbb fokon, mert nagyon könnyen az ideiglenesség atmoszférájába süllyednek. Éppen ezért minőségileg különböznek a legfelsőbb sanātanától, az Úrtól.
A san szó adományozást is jelenthet. Ha egy bhakta mindenét az Úrnak adja, viszonzásul az Úr is átadja Magát neki. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 4.11) szintén alátámasztja: ye yathā māṁ prapadyante. Brahmājī úgy akarta megteremteni az egész kozmoszt, ahogyan az előző korszakban volt, s mivel az előző pusztuláskor az Abszolút Igazságról szóló tudás teljesen kiveszett az univerzumból, arra vágyott, hogy újra életre keljen e tudás, mert másképp nincs értelme a teremtésnek. Legfőképpen transzcendentális tudásra van szükség, hogy az örökké feltételekhez kötött lelkek a teremtés minden korszakában esélyt kapjanak a felszabadulásra. Az Úr kegyéből Brahmājī beteljesítette küldetését, amikor a négy sana, Sanaka, Sanatkumāra, Sanandana és Sanātana megjelent, mint négy fia. A Legfelsőbb Úrról szóló tudás inkarnációi voltak, s ezért olyan érthetően el tudták magyarázni a transzcendentális tudományt, hogy a bölcsek a legkisebb nehézség nélkül, azonnal megértették. A négy Kumāra nyomdokait követve bárki saját magában is megpillanthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.