HU/SB 2.7.7
7. VERS
- kāmaṁ dahanti kṛtino nanu roṣa-dṛṣṭyā
- roṣaṁ dahantam uta te na dahanty asahyam
- so ’yaṁ yad antaram alaṁ praviśan bibheti
- kāmaḥ kathaṁ nu punar asya manaḥ śrayeta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāmam—a kéjt; dahanti—megbüntetik; kṛtinaḥ—rendíthetetlenek; nanu—de; roṣa-dṛṣṭyā—dühös pillantással; roṣam—düh; dahantam—elárasztotta; uta—bár; te—ők; na—nem; dahanti—meghódítják; asahyam—elviselhetetlen; saḥ—az; ayam—Őt; yat—mert; antaram—belül; alam—azonban; praviśan—behatolni; bibheti—fél; kāmaḥ—kéj; katham—hogyan; nu—valójában; punaḥ—újra; asya—Övé; manaḥ—elme; śrayeta—menedéket keres.
FORDÍTÁS
Az olyan rendíthetetlen lelkek, mint az Úr Śiva, dühös pillantásukkal felül tudnak kerekedni a kéjen és le tudják győzni, de az egész lényüket átható düh hatásától mégsem tudnak megszabadulni. Ilyen düh sohasem fészkelheti magát az Úr szívébe, mert Ő mindezek fölött áll. Hogyan tudna hát a kéj oltalmat találni az elméjében?
MAGYARÁZAT
Amikor egyszer az Úr Śiva komoly vezeklést végezve meditált, Cupido, a kéj félistene belelőtte a szexuális vágy nyilát. Az Úr Śiva erre dühbe gurult és Cupidóra pillantott, nyomban véget vetve életének. Annak ellenére, hogy az Úr Śiva olyan hatalmas, nem volt képes uralkodni a dühén. Az Úr Viṣṇu esetében azonban nincsen példa ehhez hasonló viselkedésre. Ellenkezőleg: egyszer Bhṛgu Muni, hogy próbára tegye az Úr türelmét, szándékosan mellbe rúgta, de Ő ahelyett, hogy megharagudott volna, Bhṛgu Muni bocsánatáért könyörgött, mondván, hogy a Muninak bizonyára nagyon megfájdult a lába, amikor kemény mellkasát megrúgta. Mint a türelem jelképét, az Úr Magán viseli Bhṛgu Muni lábainak — bhṛgu-pāda — nyomát. Rajta tehát sohasem uralkodik el semmiféle düh. Hogyan gondolhatnánk akkor azt, hogy a dühnél jóval erőtlenebb kéj hatása alá kerülhetne? A düh akkor támad fel, amikor a kéj kielégületlen marad, s a vágy nem teljesül, de ha valakiben nincsen düh, hogyan lehetne benne kéj? Az Urat āpta-kāmának nevezik, ami annyit jelent, hogy Ő képes arra, hogy beteljesítse saját vágyait, s ehhez nincs szüksége semmilyen segítségre. Az Úr korlátlan, s ezért vágyai szintén korlátlanok. Rajta kívül minden élőlény, minden szempontból korlátokhoz kötött. Hogyan tudnák hát azok, akik korlátokhoz vannak kötve, teljesíteni a korlátlan Úr vágyait? A végkövetkeztetés az, hogy az Abszolút Istenség Személyiségében sohasem lehet jelen a kéj vagy a düh. Még ha néha megnyilvánulnak Rajta e jelek, azt is abszolút áldásnak kell tekinteni.