HU/SB 2.9.2
2. VERS
- bahu-rūpa ivābhāti
- māyayā bahu-rūpayā
- ramamāṇo guṇeṣv asyā
- mamāham iti manyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bahu-rūpaḥ—számtalan forma; iva—mintha; ābhāti—megnyilvánult; māyayā—a külső energia hatására; bahu-rūpayā—változatos formákban; ramamāṇaḥ—mintha élvezné; guṇeṣu—a különféle kötőerők; asyāḥ—a külső energiának; mama—enyém; aham—én; iti—így; manyate—gondol.
FORDÍTÁS
Az illúzióban lévő élőlény számtalan formában jelenik meg, melyet az Úr külső energiája kínál fel neki. Az anyagi természet kötőerőit élvezve a test börtönébe zárt élőlény az „én” és az „enyém” téves felfogása szerint gondolkodik.
MAGYARÁZAT
Az élőlények különféle formái csupán különféle ruhák, melyeket az Úr illuzórikus, külső energiája ajánl fel annak alapján, melyik kötőerőben vágyik élvezetre az élőlény. A külső, anyagi energiát három kötőereje, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság képviseli. Az élőlénynek tehát még az anyagi világban is szabad választási lehetősége van, s választásának megfelelően az anyagi természettől különféle testeket kap. Szerte az univerzumban kilencszázezer fajta vízben élő test, kétmillió fajta növény, egymillió-százezer különböző fajta puhatestű és hüllő, egymillió fajta madár, hárommillió egyéb állati és négyszázezer fajta emberi létforma létezik. Összesen nyolcmillió-négyszázezer létformával találkozhatunk a különféle bolygókon, s az élőlény annak alapján, milyen élvezetre vágyik, egyik testből a másikba vándorol. Még ha csak egyetlen test életét vesszük szemügyre, akkor is láthatjuk, hogy az élőlény számtalanszor cseréli a testét: gyermekből ifjú lesz, ifjúból felnőtt, felnőttből öreg, majd egy újabb testet kap, melyet tettei hoztak létre. Saját vágyai teremtik meg a testét, az Úr külső energiája pedig olyan formában bocsátja ezt a rendelkezésére, amelyben vágyai alapján a legteljesebb mértékben élvezetet találhat. A tigris más állatok vérének élvezetére vágyott, s ezért az Úr kegyéből az anyagi energia tigris testet adott neki, amiben vágya teljesülhet. Ha egy élőlény arra vágyik, hogy félisteni testben a felsőbb bolygókon éljen, az Úr kegye ezt is lehetővé teszi. Azonban ha okos, csak arra vágyik, hogy lelki testet kapjon és az Úr társaságát élvezze — s az Úr ezt a vágyát is teljesíti. Az élőlény tehát teljes mértékben kihasználhatja parányi függetlenségét, s az Úr olyan kegyes, hogy olyan testet ad neki, ami éppen megfelel vágyainak. Az élőlény vágyakozása olyan, mintha aranyhegyről álmodna. Tudja, mi az, hogy hegy, tudja, mi az, hogy arany, s vágyai következtében aranyhegyről álmodik, ám amint az álom tovatűnik, az aranyhegynek hűlt helyét találja. Amikor ébren van, sem hegyet, sem aranyat nem lát, aranyhegyről nem is beszélve.
Az, hogy az élőlény a különféle testi megnyilvánulásokban különféle körülményeknek van kitéve, az „én” és az „enyém” téves szemléletének köszönhető. A karmī azt gondolja, „enyém” a világ, a jñānī pedig azt, „én vagyok” minden. Az élőlény anyagi felfogása — a politika, a szociológia, a filantropizmus, az altruizmus stb. — az „én” és az „enyém” téveszméjén alapszik, amelyet az anyagi világ élvezetének rendkívül erős vágya hoz létre. Az, hogy az anyagi testével és azzal a hellyel azonosítja magát, ahol az anyagi test a világra jött, vagyis a szocializmus, a nacionalizmus, a családi ragaszkodás és a többi hasonló téves felfogás annak az eredménye, hogy az élőlény megfeledkezett igazi természetéről. Ám mivel a Śrīmad-Bhāgavatam minderről részletes magyarázatot ad, Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja társaságában a megzavarodott élőlény megszabadulhat minden ilyen tévképzettől.