HU/SB 2.9.30
30. VERS
- yāvat sakhā sakhyur iveśa te kṛtaḥ
- prajā-visarge vibhajāmi bho janam
- aviklavas te parikarmaṇi sthito
- mā me samunnaddha-mado ’ja māninaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat—ahogy van; sakhā—barát; sakhyuḥ—a barátnak; iva—mint az; īśa—ó, Uram; te—Te; kṛtaḥ—elfogadtad; prajā—az élőlények; visarge—a teremtéssel kapcsolatban; vibhajāmi—amikor másképpen fogom csinálni; bhoḥ—ó, Uram; janam—azok, akik megszülettek; aviklavaḥ—anélkül, hogy megzavarná; te—Tiéd; parikarmaṇi—a szolgálat kérdésében; sthitaḥ—ilyen helyzetben; mā—sohase legyen; me—nekem; samunnaddha—azt eredményezi, hogy felébred; madaḥ—őrültség; aja—ó, megszületetlen; māninaḥ—így gondolva.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, megszületetlen, kezet fogtál velem, mint barát a baráttal [mintha azonos szinten lennénk]! Meg fogom teremteni az élőlények különféle fajtáit, s a szolgálatodba állok. Semmi sem akadályozhat meg, de imádkozom Hozzád, hogy mindez ne ébressze föl bennem a büszkeséget, mintha én lennék a Legfelsőbb.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā kétségtelenül baráti kapcsolatban áll az Úrral. Az élőlényeket örök kapcsolat fűzi az Úrhoz, az öt transzcendentális viszony egyikében, a śānta [semleges], dāsya [szolgai], sakhya [baráti], vātsalya [szülői] vagy mādhurya [hitvesi szerelmi] rasában. Az Istenség Személyiségével fennálló ötféle kapcsolatról már beszéltünk korábban. A versből egyértelműen kiderül, hogy az Úr Brahmā és az Istenség Személyisége közötti kapcsolat a transzcendentális barátság. Egy tiszta bhakta a transzcendentális rasák bármelyikében kapcsolatban lehet az Úrral, még a szülői rasában is, ám mindig transzcendentális szolga marad. Senki sem egyenlő az Úrral vagy hatalmasabb Nála. Ezt jelenti ki a Bhagavad-gītā. Brahmājī, noha az örök transzcendentális barátság kapcsolatát élvezi az Úrral, s bár olyan emelkedett helyzetben van, hogy ő teremti meg az élőlények különféle fajtáit, mégis tisztában van helyzetével, s tudja, hogy ő nem a Legfelsőbb Úr, s nem rendelkezik a legfőbb hatalommal. Előfordulhat, hogy valaki, aki különlegesen nagy hatalommal rendelkezik — akár ebben az univerzumban, akár egy másikban —, nagyobb hatalomról tesz bizonyságot, mint Maga az Úr. A tiszta bhakta azonban tudja, hogy ez az erő az Úrtól származik — vibhūti —, és így az ezzel az erővel felruházott élőlény nem független. Śrī Hanumānjī úgy kelt át az Indiai-óceánon, hogy átugrotta, az Úr Śrī Rāmacandra pedig a hídon sétált át, de ez nem jelenti azt, hogy Hanumānjīnak nagyobb hatalma volt, mint az Úrnak. Néha az Úr rendkívüli erőt ad bhaktájának, ám a bhakta mindig tudja, hogy az erő az Istenség Személyiségének ereje, s ő csupán egy eszköz. A tiszta bhakta sohasem lesz büszke, mint az abhakták, akik azt hiszik, hogy ők maguk Isten. Megdöbbentő, hogy ezek az emberek, akiket szünet nélkül ütnek-vágnak az Úr illuzórikus energiájának törvényei, azt képzelik, hogy egyek lehetnek az Úrral. Az efféle gondolkodás az illuzórikus energia utolsó csapdája, amit a feltételekhez kötött léleknek állít. Az első illúzió az élőlény számára az, hogy gazdagságával és hatalmával az anyagi világ ura akar lenni, ám amikor terve meghiúsul, eggyé szeretne válni az Úrral. Az anyagi világ leghatalmasabb emberévé válni vagy eggyé válni az Úrral — csupán az illúzió csapdái. Az Úr tiszta bhaktái meghódolt lelkek, ezért sohasem esnek māyā illuzórikus csapdájába. Mivel az Úr Brahmā tiszta bhakta, sohasem merne arra gondolni, hogy eggyé váljon az Úrral — mint ahogyan a csekélyke tudással rendelkező abhakták teszik —, annak ellenére, hogy ő a legfőbb uralkodó istenség az anyagi világban, és számtalan csodálatos tettre képes. A tudatlan embereknek, amikor rendkívül büszkén azt képzelik, Istenné válhatnak, jusson eszükbe Brahmā, s tanuljanak tőle!
Valójában nem az Úr Brahmā teremti az élőlényeket. Ő csupán megkapta azt a képességet, hogy a teremtés kezdetén különféle testi formákat adjon nekik előző korszakbeli tetteinek megfelelően. Kötelessége csak az, hogy felébressze az élőlényeket álmukból, hogy kötelességüket végezhessék. Az élőlények különféle fajait nem saját szeszélyeire hallgatva teremti meg: feladata az, hogy különböző testeket adjon az élőlényeknek, hogy aszerint cselekedhessenek. Ám ennek ellenére tisztában van azzal, hogy ő csak eszköz, s nem gondolja magáról azt, hogy ő a Legfelsőbb Hatalmas Úr.
Az Úr sajátságos feladatokat ad bhaktáinak, melyeket — mivel az Úr utasítására cselekszenek — minden nehézség nélkül végre tudnak hajtani, s a sikerért nem az övék, hanem az Úré az elismerés. Ám a tudatlanok saját maguknak követelik a babérokat a sikerért, s nem gondolnak az Úrra. Ez jellemző a hitetlenekre.