HU/SB 2.9.4
4. VERS
- ātma-tattva-viśuddhy-arthaṁ
- yad āha bhagavān ṛtam
- brahmaṇe darśayan rūpam
- avyalīka-vratādṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ātma-tattva—az Istenről vagy az élőlényekről szóló tudomány; viśuddhi—megtisztulás; artham—cél; yat—ami; āha—mondta; bhagavān—az Istenség Személyisége; ṛtam—a valóságban; brahmaṇe—az Úr Brahmānak; darśayan—megmutatva; rūpam—örök formáját; avyalīka—minden megtévesztő szándék nélkül; vrata—fogadalom; ādṛtaḥ—imádta.
FORDÍTÁS
Ó, király! Az Istenség Személyisége olyan elégedett volt az Úr Brahmā bhakti-yogában végzett őszinte vezeklésével, hogy feltárta előtte örök, transzcendentális formáját. Ez az egyedüli célja a feltételekhez kötött lélek megtisztulásának.
MAGYARÁZAT
Ātma-tattva egyaránt jelenti az Istenről és az élőlényekről szóló tudományt. Mind a Legfelsőbb Úr, mind az élőlény ātmā. A Legfelsőbb Urat Paramātmānak, az élőlényt pedig ātmānak, brahmának vagy jīvának nevezik. Paramātmāt és a jīvātmāt egyaránt ātmānak nevezik, mert fölötte állnak az anyagi energiának. Śukadeva Gosvāmī azzal a céllal mondta el ezt a verset, hogy tisztázza az igazságot mind Paramātmāval, mind a jīvātmāval kapcsolatban. Az embereknek általában mindkettőről számtalan téves elgondolásuk van. A jīvātmāval, a tiszta lélekkel kapcsolatos téves elképzelés az, hogy azonos az anyagi testtel, a Paramātmāról szóló hibás felfogás pedig az, hogy azonos szinten áll az élőlényekkel. Mindkét hibás elgondolás megszüntethető a bhakti-yoga egyetlen csapásával, mint ahogyan a nap fényében maga a nap, a világ s minden más is jól látható. Sötétben az ember nem láthatja sem a napot, sem magát, sem a világot maga körül, de a nap fényénél minden feltárul szeme előtt. Śrīla Śukadeva Gosvāmī ezért elmondja, hogy mindkét tévfelfogás eloszlatása érdekében az Úr megmutatta örök formáját Brahmājīnak, mert elégedett volt őszinte fogadalmával a bhakti-yoga végzését illetően. Hosszú távon a bhakti-yogán kívül minden más, az ātma-tattva, az ātmā tudományának megismerésére irányuló folyamat kudarcra van ítélve.
A Bhagavad-gītāban az Úr kijelenti, hogy az ember egyedül a bhakti-yoga gyakorlásával ismerheti meg Őt tökéletesen és sajátíthatja el Isten tudományát. Brahmājī szigorú vezeklést vállalt magára a bhakti-yoga végzése során, s jutalmul megpillanthatta az Úr transzcendentális formáját. Az Úr formája teljes egészében transzcendentális, ezért csakis azután pillanthatja meg valaki, miután megfelelő módon tapasyát, azaz vezeklést végzett, tiszta bhakti-yogában. Az Úrnak az a formája, amely Brahmā szeme előtt feltárult, nem hasonlítható azokhoz a formákhoz, melyet az anyagi világban tapasztalunk. Brahmājī nem azért vezekelt olyan szigorúan, hogy egy olyan formát pillanthasson meg, amely az anyag terméke. Ezzel Parīkṣit Mahārāja választ kapott ara a kérdésére, milyen testtel rendelkezik az Úr. Az Úr teste sac-cid-ānanda, azaz örök, tudással és boldogsággal teli. Az élőlény anyagi teste azonban se nem örök, se nem tudással teli, és a teljes boldogság sem jellemző rá. Ez a különbség az Úr és a feltételekhez kötött lélek teste között. Ám a feltételekhez kötött lélek visszanyerheti örök, tudással és boldogsággal teli formáját, ha a bhakti-yoga segítségével megláthatja az Urat.
Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy tudatlanságának köszönhetően a feltételekhez kötött lélek az ideiglenes anyagi testek megannyi változatának börtönében sínylődik, míg a Legfelsőbb Úrnak nincsen a feltételekhez kötött lélekéhez hasonló átmeneti formája. Ő mindig tudás és boldogság jellemezte örök testben van — s ez jelenti a különbséget közte és az élőlények között. A bhakti-yoga folyamatát végezve bárki könnyen megértheti ezt.
Az Úr ezután elmondta Brahmānak a Śrīmad-Bhāgavatam lényegét, a négy eredeti verset. Ebből láthatjuk, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam nem az elméjükben spekulálók agyszüleménye. Hangja transzcendentális és épp olyan hatalmas ereje van, mint a Védák hangjainak. A Śrīmad-Bhāgavatam az Úr és az élőlények tudományáról beszél, s rendszeres olvasása és hallgatása a bhakti-yoga. Az ember a legtökéletesebb szintre kerülhet pusztán a Śrīmad-Bhāgavatammal társulva. Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja szintén a Śrīmad-Bhāgavatam révén érték el a tökéletességet.