HU/SB 3.12.33


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


33. VERS

sa itthaṁ gṛṇataḥ putrān
puro dṛṣṭvā prajāpatīn
prajāpati-patis tanvaṁ
tatyāja vrīḍitas tadā
tāṁ diśo jagṛhur ghorāṁ
nīhāraṁ yad vidus tamaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ–ő (Brahmā); ittham–így; gṛṇataḥ–beszéltek; putrān–fiak; puraḥ–előtt; dṛṣṭvā–látva; prajā-patīn–az élőlények ősatyái; prajāpati-patiḥ–mindannyiuk atyja (Brahmā); tanvam–test; tatyāja–elhagy; vrīḍitaḥ–szégyenkezett; tadā–akkor; tām–az a test; diśaḥ–minden irány; jagṛhuḥ–elfogadott; ghorām–elítélendő; nīhāram–köd; yat–ami; viduḥ–úgy ismerik, mint; tamaḥ–sötétség.


FORDÍTÁS

Amikor a Prajāpatik atyja, Brahmā látta fiait, akik ekképpen beszéltek, nagyon elszégyellte magát, s azonnal elhagyta azt a testet, amelyet előzőleg elfogadott. Ez a test később szerte mindenhol megjelent mint, a sötétségben leszálló, veszélyes köd.


MAGYARÁZAT

Ha az ember jóvá akarja tenni bűnös tettét, a legjobb, ha azonnal elhagyja testét. Brahmā, az élőlények vezetője személyesen járt elől a jó példával. Brahmā életének hossza mesébe illő, súlyos bűne mégis arra kötelezte, hogy elhagyja testét, annak ellenére, hogy a bűnt csupán elméjében követte el, anélkül hogy valóban megtette volna.

Mindez tanulságként szolgálhat az élőlények számára, s megmutatja, milyen bűnös dolog a korlátlan szexuális életbe merülni. A visszataszító szexuális életre már gondolni is bűnös, s hogy jóvá tegye ezt a bűnt, az embernek el kell hagynia a testét. Más szóval, a bűnös tettek csökkentik az ember életének hosszát, az áldásait, a gazdagságát stb. A legveszélyesebb bűnös cselekedet a korlátlan szexualitás.

A bűnös élet oka a tudatlanság, s a durva tudatlanság oka a bűnös élet. A tudatlanságra a sötétség vagy a köd jellemző. Az univerzumot még mindig sötétség vagy köd borítja, s ezzel egyedül a nap tud szembeszállni. Aki menedéket vesz az Úrnál, az örök fénynél, az nem fél attól, hogy megsemmisül a köd vagy a tudatlanság sötétségében.