HU/SB 3.13.17
17. VERS
- sṛjato me kṣitir vārbhiḥ
- plāvyamānā rasāṁ gatā
- athātra kim anuṣṭheyam
- asmābhiḥ sarga-yojitaiḥ
- yasyāhaṁ hṛdayād āsaṁ
- sa īśo vidadhātu me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sṛjataḥ–miközben teremtett; me–nekem; kṣitiḥ–a Föld; vārbhiḥ–a víz; plāvyamānā–elárasztotta; rasām–a víz mélye; gatā–lesüllyedt; atha–ezért; atra–ezzel kapcsolatban; kim–mi; anuṣṭheyam–helyes törekvés; asmābhiḥ–általunk; sarga–teremtés; yojitaiḥ–végezve; yasya–akiéből; aham–én; hṛdayāt–a szívből; āsam–született; saḥ–Ő; īśaḥ–az Úr; vidadhātu–irányítson; me–nekem.
FORDÍTÁS
Brahmā így gondolkodott: Míg a teremtéssel törődtem, özönvíz árasztotta el a Földet, s a Föld az óceán mélyére süllyedt. Mit tehetnék én, aki a teremtéssel foglalkozom? Legjobb, ha hagyom, hogy a Mindenható Úr vezessen!
MAGYARÁZAT
A bhakták, az Úr bensőséges szolgái néha zavarba jönnek kötelességeik végzését illetően, de sohasem bátortalanodnak el. Teljes hitük van az Úrban, s Ő egyengeti útjukat, hogy akadálytalanul végezhessék kötelességüket.