HU/SB 3.13.23
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
23. VERS
- iti mīmāṁsatas tasya
- brahmaṇaḥ saha sūnubhiḥ
- bhagavān yajña-puruṣo
- jagarjāgendra-sannibhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti–így; mīmāṁsataḥ–miközben elmélkedett; tasya–övé; brahmaṇaḥ–Brahmānak; saha–vele; sūnubhiḥ–fiai; bhagavān–az Istenség Személyisége; yajña–az Úr Viṣṇu; puruṣaḥ–a Legfelsőbb Személy; jagarja–visszhangzott; aga-indra–hatalmas hegy; sannibhaḥ–mint.
FORDÍTÁS
Miközben Brahmā fiaival együtt így töprengett, felhangzott az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu üvöltése, mintha csak egy hatalmas hegy zengene.
MAGYARÁZAT
E versből kiderül, hogy a nagy dombok és hegyek képesek arra, hogy üvöltsenek, hiszen ők is élőlények. A kibocsátott hang erőssége az anyagi test nagyságával áll arányban. Miközben Brahmā az Úr vadkan-inkarnációjának megjelenésén tanakodott, az Úr csodálatos hangján üvöltve megerősítette Brahmā feltevését.