HU/SB 3.13.39
39. VERS
- namo namas te ’khila-mantra-devatā-
- dravyāya sarva-kratave kriyātmane
- vairāgya-bhaktyātmajayānubhāvita-
- jñānāya vidyā-gurave namo namaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ namaḥ–hódolatom Neked; te–Neked, aki imádandó vagy; akhila–mindent magában foglaló; mantra–himnuszok; devatā–a Legfelsőbb Úr; dravyāya–az áldozat végzéséhez szükséges összes kelléknek; sarva-kratave–mindenféle áldozatnak; kriyā-ātmane–Neked, minden áldozat legfelsőbb formájának; vairāgya–lemondás; bhaktyā–az odaadó szolgálat révén; ātma-jaya-anubhāvita–az elme legyőzésével érzékelhető; jñānāya–az ilyen tudás; vidyā-gurave–minden tudás legfelsőbb lelki tanítómestere; namaḥ namaḥ–újra felajánlom tiszteletteljes hódolatomat.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit a mindent magában foglaló imákkal, a védikus himnuszokkal és az áldozat kellékeivel kell imádnunk. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! Tiszta elmével, amely mentes minden látható és láthatatlan anyagi szennyeződéstől, megismerhetünk Téged. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, az odaadó szolgálat tudománya legfőbb lelki tanítómesterének!
MAGYARÁZAT
A bhaktit, az Úr odaadó szolgálatát csak az a bhakta képes végezni, aki mentes minden anyagi szennyeződéstől és vágytól. Ezt az állapotot vairāgyának, az anyagi vágyakról való lemondásnak nevezik. Aki a szabályokat követve az Úr odaadó szolgálatát végzi, az automatikusan megszabadul az anyagi vágyaktól, s elméje ebben a tiszta állapotban képes lesz felismerni az Istenség Személyiségét. Az Istenség Személyisége, aki mindenki szívében jelen van, a tiszta odaadó szolgálatra oktatja a bhaktát, hogy az végül elnyerhesse az Ő társaságát. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 10.10) a következőképpen erősíti meg:
- teṣāṁ satata-yuktānāṁ
- bhajatāṁ prīti-pūrvakam
- dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
- yena mām upayānti te
„Aki hittel és szeretettel végzi az Úr odaadó szolgálatát, annak az Úr minden kétséget kizáróan megadja azt az értelmet, amellyel végül elérheti Őt.”
Az embernek le kell győznie az elmét, s ez a védikus szertartások végzése és a különféle áldozatok bemutatása révén válhat valóra. Minden ilyen szertartás végső célja a bhakti, vagyis az Úr odaadó szolgálata. A bhakti nélkül az ember nem értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az áldozati ceremóniákkal végzett imádat és a védikus szertartások egyedül az eredeti Istenség Személyiségére vagy számtalan Viṣṇu-kiterjedésére irányulnak.