HU/SB 3.13.41
41. VERS
- trayīmayaṁ rūpam idaṁ ca saukaraṁ
- bhū-maṇḍalenātha datā dhṛtena te
- cakāsti śṛṅgoḍha-ghanena bhūyasā
- kulācalendrasya yathaiva vibhramaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
trayī-mayam–a megszemélyesült Védák; rūpam–forma; idam–ez; ca–szintén; saukaram–a vadkan; bhū-maṇḍalena–a Föld bolygó által; atha–most; datā–az agyarral; dhṛtena–fenntartott; te–Tiéd; cakāsti–ragyog; śṛṅga-ūḍha–a csúcsok által fenntartott; ghanena–a felhők által; bhūyasā–még dicsőbb; kula-acala-indrasya–a hatalmas hegyeknek; yathā–amennyire; eva–bizonyára; vibhramaḥ–dísz.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk! Ahogy a hatalmas hegyek csúcsait a felhők szépítik meg, transzcendentális testedet az teszi csodálatossá, hogy agyaraid hegyével felemelted a Földet.
MAGYARÁZAT
A vibhramaḥ szónak e versben nagy jelentősége van. Vibhramaḥ „illúzió”-t és egyben „szépség”-et is jelent. Amikor egy hatalmas hegy csúcsán felhő nyugszik, úgy tűnik, mintha a hegy tartaná a felhőt, s ilyenkor csodálatos látványt nyújt. Az Úrnak nincs szüksége arra, hogy agyarain tartsa a Földet, amikor azonban így tesz, a világ megszépül, ahogyan az Úr is még csodálatosabbá válik a Földön élő tiszta bhaktái miatt. Noha az Úr a védikus himnuszok transzcendentális megszemélyesülése, megjelent, hogy felemelje a Földet, s ezáltal még szebb lett.