HU/SB 3.14.42
42. VERS
- ditir uvāca
- vadhaṁ bhagavatā sākṣāt
- sunābhodāra-bāhunā
- āśāse putrayor mahyaṁ
- mā kruddhād brāhmaṇād prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ditiḥ uvāca–Diti így szólt; vadham–az ölés; bhagavatā–az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; sākṣāt–közvetlenül; sunābha–Sudarśana-fegyverével; udāra–nagyon nagylelkű; bāhunā–karokkal; āśāse–vágyom; putrayoḥ–a fiaknak; mahyam–az enyémnek; mā–soha ne legyen így; kruddhāt–haraggal; brāhmaṇāt–a brāhmaṇáknak; prabho–ó, férjem.
FORDÍTÁS
Diti így szólt: Milyen nagyszerű, hogy fiaim az Istenség Személyiségének keze által halnak majd meg, aki nagylelkűen megöli őket Sudarśana-fegyverével! Ó, férjem! Azt kívánom, hogy ne a brāhmaṇa-bhakták dühe pusztítsa el őket.
MAGYARÁZAT
Amikor Diti azt hallotta férjétől, hogy fiainak tettei feldühítik majd a nagy lelkeket, aggódni kezdett. Arra gondolt, hogy fiait talán a brāhmaṇák haragja fogja elpusztítani. Az Úr nem jelenik meg, amikor a brāhmaṇák megharagszanak valakire, hiszen egy brāhmaṇa dühe önmagában is éppen elegendő. Amikor azonban bhaktája bánkódik, kétségtelenül megjelenik. Az Úr bhaktája sohasem imádkozik az Úrhoz azért, hogy jelenjen meg, mert a bűnösök zaklatják, és sohasem zavarja Őt azzal, hogy a védelmét kéri – az Úr az, aki vágyik rá, hogy megvédje bhaktáit. Diti jól tudta, hogy ha az Úr megölné a fiait, az szintén a kegye lenne, ezért azt mondja, hogy az Úr Sudarśana-kereke és karjai nagylelkűek. Ha valakit az Úr kereke pusztít el, és így olyan szerencsés, hogy láthatja az Úr karjait, az elegendő számára a felszabaduláshoz. Ilyen rendkívüli szerencse még a nagy bölcseket sem éri.