HU/SB 3.16.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

taranti hy añjasā mṛtyuṁ
nivṛttā yad-anugrahāt
yoginaḥ sa bhavān kiṁ svid
anugṛhyeta yat paraiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

taranti–átkel; hi–mert; añjasā–könnyen; mṛtyum–születés és halál; nivṛttāḥ–megszüntetve minden anyagi vágyat; yat–Tiéd; anugrahāt–kegy által; yoginaḥ–transzcendentalisták; saḥ–a Legfelsőbb Úr; bhavān–Te; kim svit–sohasem lehetséges; anugṛhyeta–pártfogolhat; yat–ami; paraiḥ–mások által.


FORDÍTÁS

A misztikusok és a transzcendentalisták az Úr kegyéből jutnak túl a tudatlanságon, megszüntetve minden anyagi vágyukat. Ezért hát lehetetlen, hogy a Legfelsőbb Urat mások a kegyükben részesítsék.


MAGYARÁZAT

Anélkül hogy megkapná a Legfelsőbb Úr kegyét, senki sem szelheti át az ismétlődő születés és halál tudatlanságának óceánját. Ez a vers kijelenti, hogy a yogīk és a misztikusok az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyéből jutnak át a tudatlanságon. Sokféle misztikus van: karma-yogīk, jñāna-yogīk, dhyāna-yogīk és bhakti-yogīk. A karmīk leginkább a félistenek kegyét keresik, a jñānīk eggyé akarnak válni a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal, a yogīk megelégszenek annyival, hogy részben láthatják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Paramātmāt, s végül eggyé válhatnak Vele. Azonban a bhakták, az Úr hívei az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök társaságára vágynak, és szolgálni akarják Őt. Már elmondtuk, hogy az Úr örök, s mindenki, aki szüntelenül a Legfelsőbb Úr kegyére áhítozik, szintén örök. A yogīk itt éppen ezért bhaktákat jelentenek. Az Úr kegyéből a bhakták könnyedén felülkerekednek a születés és halál tudatlanságán, s eljutnak az Úr örök hajlékára. Az Úrnak ezért nincs szüksége senki kegyére: senki sem egyenlő Vele vagy hatalmasabb Nála. Valójában mindenkinek az Úr kegyére van szüksége ahhoz, hogy sikeresen megérthesse emberi küldetését.