HU/SB 3.16.21
21. VERS
- yas tāṁ vivikta-caritair anuvartamānāṁ
- nātyādriyat parama-bhāgavata-prasaṅgaḥ
- sa tvaṁ dvijānupatha-puṇya-rajaḥ-punītaḥ
- śrīvatsa-lakṣma kim agā bhaga-bhājanas tvam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ–aki; tām–Lakṣmī; vivikta–teljesen tiszta; caritaiḥ–odaadó szolgálatok; anuvartamānām–szolgálva; na–nem; atyādriyat–ragaszkodott; parama–a legfelső; bhāgavata–bhakták; prasaṅgaḥ–ragaszkodtak; saḥ–a Legfelsőbb Úr; tvam–Te; dvija–a brāhmaṇáknak; anupatha–az úton; puṇya–megszentelt; rajaḥ–por; punītaḥ–megtisztított; śrīvatsa–Śrīvatsának; lakṣma–a jel; kim–mi; agāḥ–elérted; bhaga–minden fenség vagy minden jó tulajdonság; bhājanaḥ–a forrás; tvam–Te.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk! Rendkívül ragaszkodsz tiszta bhaktáid cselekedeteihez, ám a szerencse istennőjéhez, aki örökké transzcendentális szerető szolgálatodat végzi, nem fűz ilyen ragaszkodás. Hogyan tisztulhatsz meg hát a brāhmaṇák járta út porától, s hogyan dicsőíthetnek vagy tehetnek szerencséssé a mellkasodon található Śrīvatsa jelei?
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy az Urat mindig ezer és ezer szerencseistennő szolgálja Vaikuṇṭha bolygóján, ám mivel Ő minden fenségről lemond, nem ragaszkodik egyikükhöz sem. Az Úr hat fenséggel rendelkezik:
- korlátlan gazdagsággal,
- hírnévvel,
- erővel,
- szépséggel,
- tudással és
- lemondással.
Minden félisten és minden más élőlény Lakṣmīt, a szerencse istennőjét imádja, hogy elnyerje kegyét, az Úr azonban sohasem ragaszkodik hozzá, mert végtelen számban képes ilyen istennőket teremteni, hogy transzcendentális szolgálatát végezzék. A szerencse istennője, Lakṣmī néha irigyen gondol az Úr lótuszlábaihoz helyezett tulasī levelekre, amiért azok ott maradhatnak és el sem mozdulnak, miközben neki – noha az Úr mellkasán pihen – azokat a híveket kell elégedetté tennie, akik kegyéért imádkoznak. Lakṣmījīnek néha el kell mennie, hogy számtalan hívének a kedvében járjon, a tulasī levelek azonban sosem hagyják el helyüket, s az Úr ezért értékesebbnek találja tulasī szolgálatát, mint Lakṣmīét. Amikor az Úr azt mondja, hogy egyedül a brāhmaṇák indokolatlan kegyének köszönhető, hogy Lakṣmījī nem hagyja el Őt, megérthetjük, hogy Lakṣmījī az Úr fenségéhez vonzódik, s nem azokhoz az áldásokhoz, amelyben a brāhmaṇák részesítik Őt. Az Úr fensége nem függ senki kegyétől – Ő mindig önellátó. Csak azért mondja, hogy fensége a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák áldásának köszönhető, hogy megtanítsa az embereket: ajánlják tiszteletüket a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak, az Úr bhaktáinak.