HU/SB 3.16.22
22. VERS
- dharmasya te bhagavatas tri-yuga tribhiḥ svaiḥ
- padbhiś carācaram idaṁ dvija-devatārtham
- nūnaṁ bhṛtaṁ tad-abhighāti rajas tamaś ca
- sattvena no varadayā tanuvā nirasya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharmasya–minden vallás megszemélyesítőjének; te–Neked; bhagavataḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; tri-yuga–Te, aki mindhárom korszakban megnyilvánulsz; tribhiḥ–hárommal; svaiḥ–sajátod; padbhiḥ–lábak; cara-acaram–mozgó és mozdulatlan; idam–ezt az univerzumot; dvija–a kétszer született; devatā–a félistenek; artham–a kedvéért; nūnam–azonban; bhṛtam–megvédett; tat–azok a lábak; abhighāti–elpusztítva; rajaḥ–a szenvedély kötőereje; tamaḥ–a tudatlanság kötőereje; ca–és; sattvena–a tiszta jóságnak; naḥ–nekünk; vara-dayā–minden áldást megadva; tanuvā–transzcendentális formád által; nirasya–elűzve.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk! Te vagy minden vallás megszemélyesítője, ezért megnyilvánulsz a három korszakban, s így megvéded ezt az univerzumot, a mozgó és mozdulatlan lények világát. Légy kedves, és kegyedből, amely tiszta jóság, s minden áldást megad, űzd el a rajas és tamas elemeit a félistenek és a kétszer születettek kedvéért!
MAGYARÁZAT
Az Urat ebben a versben tri-yugának szólítják, ami annyit jelent, hogy Ő az, aki megjelenik a három korszakban – a Satya, a Dvāpara és Tretā yugákban. A vers nem említi, hogy a negyedik korszakban, a Kali-yugában is megjelenne. A védikus írások elmondják, hogy az Úr a Kali-yugában channa avatāraként, „rejtett” inkarnációként jön el, s nem mutatkozik meg, mint megnyilvánult inkarnáció. Más yugákban megnyilvánult inkarnációként jelenik meg, ezért tri-yugának szólítják, a három yugában megjelenő Úrnak.
Śrīdhara Svāmī a következőképpen magyarázza a tri-yugát: yuga azt jelenti: „pár”, tri pedig azt: „három”. Az Úr hat fensége három párban nyilvánult meg, három pár fenségként, ezért tri-yugának szólíthatjuk Őt. Az Úr a vallásos elvek személyisége. Az első három korszakban a vallásos elveket háromféle lelki kultúra védelmezi: a lemondás, a tisztaság és a kegy. Az Urat emiatt szintén tri-yugának nevezik. A Kali-korszakban a lelki kultúra e három feltétele szinte teljesen hiányzik, ám az Úr olyan kegyes, hogy noha a Kali-yuga nem rendelkezik ezzel a három lelki tulajdonsággal, rejtett inkarnációjában mégis megjelenik, mint az Úr Caitanya, s megvédi a kor embereit. Az Úr Śrī Caitanyát azért nevezik „rejtett” inkarnációnak, mert bár Ő Maga Kṛṣṇa, Kṛṣṇa bhaktájaként viselkedik, nem pedig, mint Maga Kṛṣṇa. A bhakták emiatt az Úr Caitanyához imádkoznak, hogy szabadítsa meg őket a szenvedélyüktől és tudatlanságuktól, e yuga legszembetűnőbb tulajdonságaitól. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban az Úr szent nevét énekelve – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, ahogyan azt az Úr Caitanya bevezette – az ember megtisztul a szenvedély és a tudatlanság kötőerőitől.
A négy Kumāra tudott arról, hogy a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének hatása alatt állnak, mert annak ellenére, hogy a Vaikuṇṭhán voltak, meg akarták átkozni az Úr bhaktáit. Tisztában voltak saját gyengeségükkel, ezért imádkozni kezdtek az Úrhoz, hogy távolítsa el még mindig létező szenvedélyüket és tudatlanságukat. A három transzcendentális tulajdonság – a tisztaság, a lemondás és a kegy – a kétszer születettek és a félistenek jellemző tulajdonsága. Akik nem állnak a jóság minőségének szintjén, azok nem tudják elfogadni a lelki kultúra e három elvét. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban ezért három bűnös cselekedet tilos: a tiltott szexuális élet, a kábító- és mámorító szerek élvezete, valamint az olyan étel fogyasztása, amely nem Kṛṣṇának felajánlott prasāda. Ez a három tilalom a lemondás, a tisztaság és a kegy elvein alapszik. A bhakták kegyesek, mert megmentik a szegény állatokat, s tiszták, mert nem szennyezik be őket a nemkívánatos ételek és a nemkívánatos szokások. A lemondást a szabályokhoz kötött nemi élet képviseli. Azoknak a bhaktáknak, akik követik a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, be kell tartaniuk az elveket, melyekre a négy Kumāra imái utalnak.