HU/SB 3.16.36
36. VERS
- tayor asurayor adya
- tejasā yamayor hi vaḥ
- ākṣiptaṁ teja etarhi
- bhagavāṁs tad vidhitsati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tayoḥ–nekik; asurayoḥ–a két asurának; adya–ma; tejasā–a bátorság által; yamayoḥ–az ikreknek; hi–bizonyára; vaḥ–mindannyiótoknak, félisteneknek; ākṣiptam–felkavart; tejaḥ–erő; etarhi–így bizonyára; bhagavān–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tat–az; vidhitsati–vágyott arra, hogy így tegyen.
FORDÍTÁS
Ennek a két asurának [démonnak] az ereje zavart meg benneteket, mert aláásta hatalmatokat. Az én hatáskörömön belül azonban nincs erre gyógyír, mert maga az Úr vágyott minderre.
MAGYARÁZAT
Bár Hiraṇyakaśipu és Hiraṇyākṣa – azelőtt Jaya és Vijaya – asurák lettek, az anyagi világ félisteneinek nem volt hatalma fölöttük. Éppen ezért az Úr Brahmā kijelentette, hogy sem ő, sem más félistenek nem képesek megszüntetni a zavart, amit okoztak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítására jöttek az anyagi világba, ezért egyedül Ő ellensúlyozhatja az ehhez hasonló fenyegetéseket. Jaya és Vijaya tehát annak ellenére, hogy asurák testét vették föl, továbbra is mindenki másnál nagyobb hatalommal rendelkeztek, ezzel bizonyítva, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége arra vágyott, hogy harcoljon, mert a harci szellem szintén jelen van Benne. Az Úr minden dolog eredete, amikor azonban arra vágyik, hogy harcoljon, akkor egy bhaktával kell harcolnia. Egyedül az Ő vágya volt hát az oka, hogy a Kumārák megátkozták Jayát és Vijayát. Az Úr azt az utasítást adta ajtónállóinak, hogy menjenek le az anyagi világba, hogy ott ellenségeivé váljanak, s így velük megküzdve, bensőséges bhaktái szolgálatát elfogadva kielégíthesse harci vágyát.
Brahmā elmagyarázta a félisteneknek, hogy a sötétség, amely úgy megzavarta őket, a Legfelsőbb Úr vágya volt. Meg akarta mutatni, hogy bár a két kapuőr démonok alakjában érkezett, mindketten nagyon hatalmasak voltak, hatalmasabbak még a félisteneknél is, akik nem tudtak föléjük kerekedni. A Legfelsőbb Úr tetteit senki sem képes túlszárnyalni. A félistenek azt a tanácsot kapták, hogy ne próbálják megállítani az eseményeket, mert minden az Úr utasítására történik. Éppen így nem lehet útjukat állni azoknak sem, akiket az Úr egy bizonyos feladat végrehajtásával bíz meg az anyagi világban, különösen, ha az Ő dicsőségét hirdetik. Az Úr akarata minden körülmények között érvényesül.