HU/SB 3.18.10
10. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- satyaṁ vayaṁ bho vana-gocarā mṛgā
- yuṣmad-vidhān mṛgaye grāma-siṁhān
- na mṛtyu-pāśaiḥ pratimuktasya vīrā
- vikatthanaṁ tava gṛhṇanty abhadra
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt; satyam—valóban; vayam—Mi; bhoḥ—ó; vana-gocarāḥ—az erdőben élve; mṛgāḥ—teremtmények; yuṣmat-vidhān—mint te; mṛgaye—keresem, hogy megöljem; grāma-siṁhān—kutyák; na—nem; mṛtyu-pāśaiḥ—a halál köteleivel; pratimuktasya—annak, akit megkötnek; vīrāḥ—a hősök; vikatthanam—zavaros beszéd; tava—tiéd; gṛhṇanti—figyelni rá; abhadra—ó, gonosztevő.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége így szólt: Valóban, az erdő teremtményei vagyunk, s a hozzád hasonló vadászkutyákat keressük! Aki megszabadult a halál kötelékeitől, nem fél az afféle értelmetlen beszédtől, mint a tiéd, mert téged a halál törvényei kötöznek meg.
MAGYARÁZAT
A démonok és az ateisták örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségét sértegetik, ám elfelejtik, hogy engedelmességgel tartoznak a születés és halál törvényeinek. Azt gondolják, hogy pusztán a Legfelsőbb Úr létét megtagadva vagy a természet szigorú törvényeivel szembeszállva kiszabadulhatnak a születés és halál karmai közül. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az ember csupán azáltal, hogy megérti Isten transzcendentális természetét, hazatérhet, vissza Istenhez. Ám a démonok és az ateisták nem is próbálkoznak azzal, hogy megértsék a Legfelsőbb Úr természetét, ezért továbbra is a születés és halál kötelékeiben maradnak.