HU/SB 3.18.11
11. VERS
- ete vayaṁ nyāsa-harā rasaukasāṁ
- gata-hriyo gadayā drāvitās te
- tiṣṭhāmahe ’thāpi kathañcid ājau
- stheyaṁ kva yāmo balinotpādya vairam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete—Magunk; vayam—Mi; nyāsa—annak, amit rájuk bíztak; harāḥ—tolvajok; rasā-okasām—a Rasātala lakóinak; gata-hriyaḥ—szégyentelen; gadayā—a buzogánnyal; drāvitāḥ—üldözött; te—tiéd; tiṣṭhāmahe—maradni fogunk; atha api—azonban; kathañcit—valahogyan; ājau—a csatatéren; stheyam—maradnunk kell; kva—hová; yāmaḥ—mehetünk; balinā—egy hatalmas ellenséggel; utpādya—létrehozva; vairam—ellenségesség.
FORDÍTÁS
Igen, elloptuk Rasātala népétől azt, amit rájuk bíztak, s elvesztettük minden szégyenérzetünket. Noha rettentő buzogányod lesújt Rám, mégis itt maradok a vízben egy darabig, mert hatalmas ellenséggel kerültem szembe, s most nincs hová mennem.
MAGYARÁZAT
A démonnak tudnia kellett volna, hogy Istent nem lehet elűzni sehonnan sem, mert mindent átható. A démonok azt gondolják, hogy ami a birtokukban van, az az ő tulajdonuk, valójában azonban minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé, aki mindent elvehet, amikor csak akarja.