HU/SB 3.18.6
6. VERS
- sa tudyamāno ’ri-durukta-tomarair
- daṁṣṭrāgra-gāṁ gām upalakṣya bhītām
- todaṁ mṛṣan niragād ambu-madhyād
- grāhāhataḥ sa-kareṇur yathebhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; tudyamānaḥ—bántották; ari—az ellenségnek; durukta—a goromba szavakkal; tomaraiḥ—a fegyverekkel; daṁṣṭra-agra—agyarainak csúcsán; gām—elhelyezkedett; gām—a Föld; upalakṣya—látva; bhītām—megijedt; todam—a fájdalom; mṛṣan—elviselve; niragāt—kijött; ambu-madhyāt—a víz közepéből; grāha—egy krokodil; āhataḥ—megtámadta; sa-kareṇuḥ—egy nőstény elefánttal együtt; yathā—mint; ibhaḥ—egy elefánt.
FORDÍTÁS
Noha az Úrnak rosszul estek a démon goromba szavainak nyilai, Ő tűrte a fájdalmat. Mikor azonban látta, hogy agyarainak csúcsán a Föld megrémül, kiemelkedett a vízből, mint egy elefánt a párjával, amikor aligátor támad rá.
MAGYARÁZAT
A māyāvādī filozófusok nem értik meg, hogy az Úrnak vannak érzelmei. Az Úr elégedett, ha valaki egy szép imával fordul Hozzá, s ugyanígy elégedetlen, ha valaki megtagadja létét, vagy szidalmazza. A māyāvādī filozófusok, akik szinte már démonok, becsmérlik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Azt mondják, hogy Istennek nincs feje, formája, léte, nincsen lába, keze, és nincsenek egyéb testrészei sem. Más szóval kijelentik, hogy halott vagy béna. Az efféle tévképzetek nem okoznak örömet a Legfelsőbb Úrnak; Ő sohasem elégedett az ilyen ateista jellemzésekkel. Ebben az esetben szomorúvá tették ugyan a démon éles szavai, ám megmentette a Földet, hogy elégedetté tegye a félisteneket, örök bhaktáit. A végkövetkeztetés az, hogy Isten éppúgy érző lény, mint mi. Imáink örömet okoznak Neki, s elégedetlen, ha durva szavakkal Ellene szólunk. Az Úr, hogy bhaktáit megvédelmezze, mindig kész eltűrni az ateisták sértő szavait.