HU/SB 3.18.7
7. VERS
- taṁ niḥsarantaṁ salilād anudruto
- hiraṇya-keśo dviradaṁ yathā jhaṣaḥ
- karāla-daṁṣṭro ’śani-nisvano ’bravīd
- gata-hriyāṁ kiṁ tv asatāṁ vigarhitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Őt; niḥsarantam—kijőve; salilāt—a vízből; anudrutaḥ—üldözte; hiraṇya-keśaḥ—aranyhajú; dviradam—egy elefánt; yathā—mint; jhaṣaḥ—egy krokodil; karāla-daṁṣṭraḥ—félelmetes fogakkal; aśani-nisvanaḥ—mennydörgésként üvöltve; abravīt—mondta; gata-hriyām—azoknak, akik szégyentelenek; kim—mi; tu—valójában; asatām—a hitványaknak; vigarhitam—elítélendő.
FORDÍTÁS
A démon, akinek aranyszínű haja és félelmetes agyarai voltak, üldözőbe vette a vízből kiemelkedő Urat, akár egy aligátor, amely egy elefántot űz. Mennydörgő hangján így szólt: „Nem szégyellsz elfutni az ellenséged elől, aki harcba hív? Egy arcátlan teremtménynek semmi sem szégyen!”
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr kijött a vízből, a Földet karjaiban tartva, hogy megmentse, a démon sértő szavakkal kezdett gúnyolódni. Az Úr azonban ügyet sem vetett rá, mert tisztában volt kötelességével. Egy kötelességtudó ember semmitől sem fél, s ugyanígy azok, akik hatalmasok, sem félnek a gúnyolódástól vagy az ellenség rosszindulatú szavaitól. Az Úrnak senkitől sem kellett félnie, mégis kegyes volt ellenségéhez azzal, hogy nem törődött vele. Látszólag elmenekült a kihívás elől, de csupán azért tűrte el Hiraṇyākṣa gúnyos szavait, hogy megvédelmezze a Földet a szerencsétlenségtől.