HU/SB 3.2.12
12. VERS
- yan martya-līlaupayikaṁ sva-yoga-
- māyā-balaṁ darśayatā gṛhītam
- vismāpanaṁ svasya ca saubhagarddheḥ
- paraṁ padaṁ bhūṣaṇa-bhūṣaṇāṅgam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–örök formája, ami; martya–halandó világ; līlā-upayikam–alkalmas a kedvtelések végzésére; sva-yoga-māyā-balam–a belső energia ereje; darśayatā–megnyilvánulásért; gṛhītam–felfedezve; vismāpanam–csodálatos; svasya–sajátjának; ca–és; saubhaga-ṛddheḥ–a gazdagnak; param–legfelsőbb; padam–végső helyzet; bhūṣaṇa–dísz; bhūṣaṇa-aṅgam–a díszeknek.
FORDÍTÁS
Az Úr a halandó világban belső energiája, yoga-māyā révén jelent meg. Örök formájában jött, amely épp alkalmas arra, hogy kedvteléseit végezze benne. Ezek a kedvtelések mindenkit csodálattal töltöttek el, még azokat is, akik büszkék voltak saját fenségükre. Közéjük tartozott maga az Úr is, Vaikuṇṭha Urának formájában. [Śrī Kṛṣṇa] transzcendentális teste tehát minden ékszer ékessége.
MAGYARÁZAT
A védikus himnuszok szerint (nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām) az Istenség Személyisége az anyagi világ univerzumainak minden élőlényénél kiemelkedőbb. Ő a legfőbb minden élőlény között – senki sem múlhatja felül Őt, és senki sem válhat egyenlővé Vele gazdagságban, erőben, hírnévben, szépségben, tudásban vagy lemondásban. Amikor az Úr Kṛṣṇa jelen volt ebben az univerzumban, úgy tűnt, mintha emberi lény lenne, mert oly módon jelent meg, amely éppen alkalmas volt arra, hogy bemutassa kedvteléseit a halandó világban. Az emberi társadalomban nem Vaikuṇṭha-formájában, négy karral jelent meg, mert ez nem lett volna megfelelő kedvtelései végzéséhez. Ám annak ellenére, hogy emberi lényként jött el, soha nem volt és jelenleg sincs senki, aki egyenlő lenne Vele a hat fenséges tulajdonság tekintetében. Ebben a világban többé-kevésbé mindenki büszke gazdagságára, de amikor az Úr Kṛṣṇa az emberi társadalomban járt, mindenkit felülmúlt az univerzumban.
Amikor az Úr kedvtelései láthatóvá válnak az emberi szem számára, akkor prakaṭának nevezik, amikor pedig nem, akkor aprakaṭának. Az igazság az, hogy az Úr kedvtelései sosem érnek véget, ahogyan a nap sem hagyja el soha az égboltot. A nap mindig ott kering saját pályáján, az égen, de korlátozott látásunkkal néha érzékelhetjük, néha pedig nem. Hasonló módon az Úr kedvtelései is mindig zajlanak valahol egy univerzumban, ezért amikor az Úr Kṛṣṇa távozott a transzcendentális hajlékról, Dvārakāból, akkor pusztán csak eltűnt az ott élők szeme elől. Nem szabad helytelenül azt gondolnunk, hogy transzcendentális teste, amely épp alkalmas arra, hogy a halandó világban bemutassa kedvteléseit, bármilyen szempontból is alacsonyabb rendű lenne, mint a Vaikuṇṭhalokákon élő különféle kiterjedései. Az anyagi világban megnyilvánult teste mindent felülmúlóan transzcendentális, legfőképpen abban az értelemben, hogy a halandó világban végzett kedvtelései fölötte állnak a Vaikuṇṭhalokákon megnyilvánuló kegyének. A Vaikuṇṭhalokákon az Úr kegyes a felszabadult, nitya-mukta élőlényekhez, de kedvtelései során a halandó világban még az elesett lelkeknek is kegyét adja, akik nitya-baddhák, vagyis örökké feltételekhez vannak kötve. Hat rendkívüli fenséges tulajdonsága, amelyet belső energiája, yoga-māyā révén mutat meg az anyagi világban, ritka még a Vaikuṇṭhalokákon is. Kedvteléseinek mindegyikét a lelki energia segítségével, s nem az anyagi energia révén mutatja be. A rāsa-līlā tökélye Vṛndāvanában, valamint családos élete tizenhatezer feleségével, csodálattal tölti el még Nārāyaṇát is Vaikuṇṭhán, s minden bizonnyal csodálatos a halandó világ élőlényei számára is. Még az Úr inkarnációi – Śrī Rāma, Nṛsiṁha és Varāha – is ámulva tekintenek kedvteléseire. Fensége olyan rendkívüli volt, hogy kedvteléseit csodálta még Vaikuṇṭha Ura is, aki nem különbözik magától az Úr Kṛṣṇától.