HU/SB 3.2.16
16. VERS
- māṁ khedayaty etad ajasya janma-
- viḍambanaṁ yad vasudeva-gehe
- vraje ca vāso ’ri-bhayād iva svayaṁ
- purād vyavātsīd yad-ananta-vīryaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mām–nekem; khedayati–fájdalmat okoz; etat–ez; ajasya–a születetlennek; janma–születés; viḍambanam–megtévesztő; yat–az; vasudeva-gehe–Vasudeva otthonában; vraje–Vṛndāvanában; ca–szintén; vāsaḥ–a nép; ari–ellenség; bhayāt–a félelem miatt; iva–mintha; svayam–Ő maga; purāt–Mathurā Purīból; vyavātsīt–elmenekült; yat–aki; ananta-vīryaḥ–végtelenül hatalmas.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Kṛṣṇára gondolok, arra, hogyan született meg Vasudeva börtönében, noha megszületetlen, arra, hogyan került apja védőszárnyai alól Vrajába és hogyan élt ott titokban, az ellenségtől tartva, s arra, hogy bár végtelenül hatalmas, hogyan menekült el félelmében Mathurāból, e megtévesztő események mind szomorúságot okoznak nekem.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śrī Kṛṣṇa az eredeti személy, akitől minden és mindenki származik – ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8), janmādy asya yataḥ (Vedānta-sūtra 1.1.2.) –, ezért semmi sem lehet egyenlő Vele vagy hatalmasabb Nála. Az Úr a legtökéletesebb, s bármikor élvezi transzcendentális kedvteléseit valaki fiaként, vetélytársaként vagy ellenségeként, oly tökéletesen játssza szerepét, hogy még az olyan tiszta bhaktákat is megtéveszti, mint amilyen Uddhava. Uddhava például nagyon jól tudta, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa örökké létezik, sohasem halhat meg, és nem távozhat el örökre, mégis sírt az Úr Kṛṣṇa után. Ezek mind tökéletesen megrendezett események, hogy tökéletessé tegyék az Úr legmagasabb rendű dicsőségét. Valamennyinek az élvezet a célja. Amikor egy apa a kisfiával játszik, s a földre fekszik, mintha a gyermek legyőzte volna, csak azért teszi, hogy örömet okozzon neki – semmi másért. Az Úr mindenható, ezért Benne egyidőben ellentétes dolgok is megtalálhatók: a születés és a nem születés, a hatalom és a vereség, a félelem és a rettenthetetlenség. Egy tiszta bhakta nagyon jól tudja, hogyan rendelkezhet az Úr egymásnak ellentmondó tulajdonságokkal, és sajnálja az abhaktákat, akik az Úr legfelsőbb dicsőségét nem ismervén képzeletbelinek gondolják Őt csupán azért, mert az írásokban oly sok látszólag ellentmondásos állítás található. Valójában nincs szó ellentmondásról – minden lehetséges, ha eredeti valójában értjük meg az Urat, s nem tekintjük közülünk valónak, aki minden hiányosságunkkal is éppúgy rendelkezik, mint mi.