HU/SB 3.2.2


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

yaḥ pañca-hāyano mātrā
prātar-āśāya yācitaḥ
tan naicchad racayan yasya
saparyāṁ bāla-līlayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ–aki; pañca–öt; hāyanaḥ–éves; mātrā–anyja; prātaḥ-āśāya–reggelire; yācitaḥ–hívta; tat–az; na–nem; aicchat–szerette; racayan–játszva; yasya–akié; saparyām–szolgálat; bāla-līlayā–gyermekkor.


FORDÍTÁS

Uddhava már gyermekként, öt éves korában is olyannyira elmerült az Úr Kṛṣṇa szolgálatában, hogy amikor anyja reggelenként enni hívta, nem akart menni.


MAGYARÁZAT

Uddhava születése óta ösztönösen az Úr Kṛṣṇa bhaktája, azaz nitya-siddha, felszabadult lélek volt. Természetes ösztönéből fakadóan már gyermekkorában szolgálta az Úr Kṛṣṇát. Kṛṣṇa formájú babákkal játszott, öltöztette, etette, imádta, egyszóval szolgálta őket, s így örökké a transzcendentális megvalósítás játékába mélyedt. Ez jellemző egy örökké felszabadult lélekre. Az Úr bhaktája ő, aki sosem felejti el Urát. Az emberi élet célja az, hogy újra életre keltsük örök kapcsolatunkat az Úrral. Minden vallásos utasítás azt a célt szolgálja, hogy felébressze az élőlényben e szunnyadó ösztönt. Minél előbb következik be ez az ébredés, annál hamarabb teszünk eleget az emberi élet küldetésének. Egy jó családban, amelynek tagjai bhakták, a gyermek számtalan lehetőséget kap az Úr szolgálatára. Ilyen felvilágosult családban az a lélek születhet csak meg, aki már fejlett az odaadó szolgálatban. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 6.41) is: śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo ’bhijāyate, azaz még egy elbukott bhakta is megkapja azt a lehetőséget, hogy rangos brāhmaṇa vagy gazdag, jómódú kereskedő családjában jöjjön a világra. Az ilyen családokban minden esély megvan arra, hogy a gyermekben automatikusan felébredjen az Isten-tudat, hiszen ezek a családok rendszeresen végzik az Úr Kṛṣṇa imádatát, s így a gyermek lehetőséget kap, hogy utánozza az imádatot, az arcanāt.

Az odaadó szolgálatra az embert a pāñcarātrikī rendszer készíti fel, amely nem más, mint a templomi imádat, amelynek segítségével a kezdőknek alkalmuk nyílik megismerni az Úr odaadó szolgálatát. Parīkṣit Mahārāja szintén Kṛṣṇa-babákkal játszott gyermekkorában. Indiában, a jámbor családokban a gyerekeknek még manapság is olyan babákat adnak, amelyek az Urat, Rāmát és Kṛṣṇát vagy néha a félisteneket ábrázolják, hogy a gyerekekben felébredjen a vágy az Úr szolgálatára. Az Úr kegyéből én is megkaptam ezt a lehetőséget a szüleimtől, s életem kezdetét ez az elv határozta meg.