HU/SB 3.2.3
3. VERS
- sa kathaṁ sevayā tasya
- kālena jarasaṁ gataḥ
- pṛṣṭo vārtāṁ pratibrūyād
- bhartuḥ pādāv anusmaran
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ–Uddhava; katham–hogyan; sevayā–az ilyen szolgálat által; tasya–övé; kālena–idővel; jarasam–öregség; gataḥ–keresztülmegy; pṛṣṭaḥ–kérte; vārtām–üzenet; pratibrūyāt–hogy válaszoljon; bhartuḥ–az Úrnak; pādau–lótuszlábaira; anusmaran–emlékezve.
FORDÍTÁS
Uddhava gyermekkora óta szolgálta az Urat, s vágya, hogy szolgáljon, öregkorára sem lankadt soha. Amint az Úr üzenetéről kérdezték, azonnal mindenre emlékezett Vele kapcsolatban.
MAGYARÁZAT
Az Úrnak végzett transzcendentális szolgálat nem anyagi természetű. A bhakta vágya, hogy szolgáljon, egyre fokozódik, és sohasem lankad. Öregkorában az ember általában megteheti, hogy visszavonul a világi szolgálattól, ám az Úr transzcendentális szolgálatában nincs ilyen visszavonulás. Ellenkezőleg: a kor előrehaladtával a vágy a szolgálatra egyre nő. A transzcendentális szolgálatból senkinek sem lesz elege, ezért senki sem vonul vissza. Anyagi szinten visszavonulhat az ember, amikor fizikai teste már elfáradt a szolgálat végzésétől, de a transzcendentális szolgálatban nem érez fáradtságot, mert az lelki tevékenység, s nem a testi síkon megy végbe. A testi síkon végezhető szolgálat a test öregedésével egyre csökken, de a lélek sohasem öregszik meg, ezért a lelki síkon a szolgálat sohasem válik fárasztóvá.
Uddhava kétségtelenül megöregedett, de ez nem jelenti azt, hogy a lelke öreg lett. Vágya a szolgálatra éretté vált a transzcendens síkján, ezért amikor Vidura az Úr Kṛṣṇáról kérdezte, a téma említésére azonnal emlékezett Urára, és fizikai síkon teljesen megfeledkezett magáról. Ez jellemzi az Úr tiszta odaadó szolgálatát, ahogyan arról a későbbiekben, az Úr Kapilának anyjához, Devahūtihoz intézett tanítása kapcsán beszélni fogunk (SB 3.29.12: lakṣaṇaṁ bhakti-yogasya stb.).