HU/SB 3.2.20
20. VERS
- tathaiva cānye nara-loka-vīrā
- ya āhave kṛṣṇa-mukhāravindam
- netraiḥ pibanto nayanābhirāmaṁ
- pārthāstra-pūtaḥ padam āpur asya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā–szintén; eva ca–és bizonyára; anye–mások; nara-loka–az emberi társadalom; vīrāḥ–harcosok; ye–azok; āhave–a (kurukṣetrai) csatatéren; kṛṣṇa–az Úr Kṛṣṇáé; mukha-aravindam–lótuszvirág-arc; netraiḥ–szemekkel; pibantaḥ–miközben látta; nayana-abhirāmam–nagy örömet okoz a szemnek; pārtha–Arjuna; astra-pūtaḥ–a nyilak megtisztították; padam–hajlék; āpuḥ–elérte; asya–Neki.
FORDÍTÁS
Mások, akik a kurukṣetrai csatamezőn harcoltak, minden bizonnyal megtisztultak Arjuna nyilainak özönétől, és Kṛṣṇa lótuszhoz hasonlatos arcát látva, mely oly kellemes volt a szemnek, eljutottak az Úr hajlékára.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa két küldetéssel jelenik meg ebben a világban: hogy felszabadítsa a hívőket, s hogy elpusztítsa a bűnösöket. Ám mivel abszolút, e kétféle tette – noha látszatra különbözik egymástól – végső soron egy és ugyanaz. Amikor elpusztít valakit, például Śiśupālát, tette épp olyan áldásos, mint amikor megvédelmezi a hívőket. Azok a harcosok, akik Arjuna ellen küzdöttek, de láthatták az Úr lótuszhoz hasonlatos arcát a csatatéren, éppen úgy eljutottak az Úr hajlékára, ahogy az Úr bhaktái. Nagyon fontos az „örömet okoz a látó szemének” kifejezés. Amikor a harcosok a csatatér másik oldaláról látták az Úr Kṛṣṇát a frontvonalban, nagyra értékelték szépségét, és az Isten iránti szeretet szunnyadó ösztöne felébredt bennük. Śiśupāla szintén látta az Urat, de ő ellenségeként tekintett Rá, így szeretete nem ébredt fel. Éppen ezért az Úr testének személytelen ragyogásába – a brahmajyotiba – merülve eggyé vált Vele. Mások, akik sem barátai, sem ellenségei nem voltak az Úrnak, ám arcának szépségét felismerve egy parányi szeretet ébredt bennük Iránta, e határhelyzetben azonnal a lelki bolygókra, a Vaikuṇṭhákra kerültek. Az Úr személyes hajlékát Goloka Vṛndāvanának nevezik, azokat a helyeket pedig, ahol teljes kiterjedései laknak, s ahol az Úr Nārāyaṇaként van jelen, Vaikuṇṭháknak hívják. Az Isten iránti szeretet minden élőlényben ott szunnyad. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat teljes folyamata azt a célt szolgálja, hogy életre keltse ezt a szunnyadó, örök szeretetet Isten iránt. E transzcendentális ébredésnek azonban különféle fokozatai vannak. Azok, akikben az Isten iránti szeretet teljes mértékben felébred, visszatérnek a lelki világbeli Goloka Vṛndāvana bolygóra, míg azok, akikben véletlenül vagy a társulásnak köszönhetően épp csak felébredt, a Vaikuṇṭha bolygókra kerülnek. Lényegében nincs alapvető különbség Goloka és Vaikuṇṭha között, de a Vaikuṇṭhákon az Urat végtelen pompával, míg Golokán természetes szeretettel szolgálják.
Ez az Isten iránti szeretet az Úr tiszta bhaktáinak társaságában ébred fel. A versben nagyon fontos a pārthāstra-pūtaḥ szó. Azokat, akik látták az Úr csodálatos arcát a kurukṣetrai csatatéren, először Arjuna tisztította meg, amikor nyilaival rájuk támadt. Az Úr azzal a küldetéssel jelent meg, hogy enyhítsen a világ terhén, és Arjuna az Úr nevében harcolva segített Neki. Először azonban megtagadta a harcot, ezért hogy fegyvert ragadjon, az Úr átadta neki a Bhagavad-gītā teljes tanítását. Az Úr tiszta bhaktája lévén Arjuna saját elhatározását félretéve beleegyezett a harcba, s fegyvert fogott, hogy segítse az Urat missziójában, a világ terhének enyhítésében. Egy tiszta bhakta minden cselekedetét az Úrért végzi, hiszen az Úr tiszta bhaktája semmit sem tesz személyes érdekből. Amikor Arjuna ölt, az épp olyan volt, mintha maga az Úr ölt volna. Amint Arjuna kilőtte nyilát ellenfelére, az megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, és alkalmassá vált arra, hogy a lelki égbe jusson. Azokban a katonákban, akik nagy becsben tartották az Úr lótuszlábát, s látták az arcát a harctéren, felébredt a szunnyadó szeretet Isten iránt, s így azon nyomban Vaikuṇṭhalokára kerültek, nem pedig a brahmajyoti személytelenségébe, mint Śiśupāla. Śiśupāla anélkül halt meg, hogy felismerte volna az Urat, míg mások úgy haltak meg, hogy rájöttek, ki Ő. Mindannyian a lelki égbe jutottak, de akikben felébredt az Isten iránti szeretet, azok a lelki ég bolygóira kerültek.
Uddhava látszólag sajnálta, hogy alacsonyabb szinten áll, mint a kurukṣetrai csatatér harcosai, mert azok elérték a Vaikuṇṭhát, míg ő ott maradt, az Úr eltávozásán keseregve.