HU/SB 3.20.12
12. VERS
- maitreya uvāca
- daivena durvitarkyeṇa
- pareṇānimiṣeṇa ca
- jāta-kṣobhād bhagavato
- mahān āsīd guṇa-trayāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; daivena—a sorsként ismert felsőbbrendű irányítás; durvitarkyeṇa—az empirikus spekuláción túl; pareṇa—Mahā-Viṣṇu által; animiṣeṇa—az örök idő ereje által; ca—és; jāta-kṣobhāt—megzavarta az egyensúlyát; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; mahān—az anyagi elemek összessége (a mahat-tattva); āsīt—létrejött; guṇa-trayāt—a természet három kötőerejéből.
FORDÍTÁS
Maitreya így szólt: Amikor a természet három kötőereje kombinációjának egyensúlyát az élőlény láthatatlan tevékenysége megzavarta, Mahā-Viṣṇu és az idő ereje által, létrejött az anyagi elemek összessége.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az anyagi teremtés okát tárja elénk nagyon érthetően. Az első ok daiva, a feltételekhez kötött lélek sorsa. Az anyagi teremtés a feltételekhez kötött lélek számára jött létre, aki az érzéki élvezet érdekében jogtalan uralomra vágyott. Nem lehetséges utánajárni, mikor történt meg először, hogy a feltételekhez kötött lélek uralkodni akart az anyagi természeten, de a védikus írásokban mindenhol azt találjuk, hogy az anyagi teremtés a feltételekhez kötött lélek érzéki élvezetét szolgálja. Van egy szép vers, amely elmondja, hogy a feltételekhez kötött lélek érzéki élvezetének lényege az, hogy amint az élőlény megfeledkezik elsődleges kötelességéről, az Úr szolgálatáról, azonnal létrehozza az érzéki élvezet atmoszféráját, amit māyānak neveznek. Ez az anyagi teremtés oka.
Egy másik szó, melyet itt olvashatunk, a durvitarkyeṇa. Senki sem vitatkozhat arról, mikor és hol kezdett el a feltételekhez kötött lélek az érzéki élvezetre vágyni, az oka azonban ott van. Az anyagi természet, melyet az Istenség Személyisége hozott létre, olyan atmoszféra, amely egyedül arra szolgál, hogy a feltételekhez kötött lélek az érzékein keresztül élvezetet meríthessen belőle. Ez a vers megemlíti, hogy a teremtés kezdetén az Istenség Személyisége, Viṣṇu működésre késztette az anyagi természetet, a prakṛtit. Három Viṣṇu van: az egyik Mahā-Viṣṇu, a másik Garbhodakaśāyī Viṣṇu, a harmadik pedig Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. A Śrīmad-Bhāgavatam Első Éneke mindhárom Viṣṇuról ír, s ez a vers is megerősíti, hogy Viṣṇu a teremtés oka. A Bhagavad-gītāból azt is megtudhatjuk, hogy a prakṛti, Viṣṇu, vagyis Kṛṣṇa irányító pillantása hatására kezd el működni és működik most is, de az Istenség Legfelsőbb Személyisége változatlan. Az embernek nem szabad helytelenül azt gondolnia, hogy mivel a teremtés az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik, Neki kell átalakulnia a kozmikus anyagi megnyilvánulássá. Ő mindig létezik személyes formájában, de a kozmikus megnyilvánulás az Ő felfoghatatlan energiája által jön létre. Ennek az energiának a működését nehéz megérteni, ám a védikus írásokból megtudhatjuk, hogy saját sorsát a feltételekhez kötött lélek hozza létre, s a természet törvényei ajánlanak fel neki egy bizonyos testet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányításával, aki Paramātmāként mindig vele van.