HU/SB 3.20.28
28. VERS
- so ’vadhāryāsya kārpaṇyaṁ
- viviktādhyātma-darśanaḥ
- vimuñcātma-tanuṁ ghorām
- ity ukto vimumoca ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—a Legfelsőbb Úr, Hari; avadhārya—érzékelve; asya—az Úr Brahmānak; kārpaṇyam—a szenvedés; vivikta—kétségtelenül; adhyātma—mások elméje; darśanaḥ—aki lát; vimuñca—dobd el; ātma-tanum—tested; ghorām—tisztátalan; iti uktaḥ—így utasította; vimumoca ha—az Úr Brahmā eldobta.
FORDÍTÁS
Az Úr, aki tisztán látja mások elméjét, megértette Brahmā aggodalmát, s így szólt hozzá: „Dobd el ezt a tisztátalan testet!” Az Úr utasítására Brahmā eldobta testét.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a viviktādhyātma-darśanaḥ szóval jellemzi az Urat. Aki tökéletesen képes átérezni mások aggodalmát, az csak Maga az Úr lehet. Ha a szenvedő barátjától vár segítséget, hogy enyhülést találjon bánatára, néha ez a barát nem érti meg szenvedésének mértékét. A Legfelsőbb Úr számára azonban ez nem nehéz. Ő Paramātmāként ott lakozik minden élőlény szívében, és közvetlenül átérzi, pontosan tudja a szenvedés okát. A Bhagavad-gītāban (BG 15.15) az Úr azt mondja, sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ: „Én ott lakozom mindenki szívében, s Tőlem jön az emlékezet és a felejtés.” Ezért ha valaki teljesen meghódol a Legfelsőbb Úrnak, észreveszi, hogy az Úr jelen van a szívében. Megmutatja nekünk az utat, hogyan szabaduljunk meg a veszélytől, hogyan közelítsük meg Őt az odaadó szolgálatban. Az Úr arra kérte Brahmāt, hogy mondjon le jelenlegi testéről, mert az létrehozta a démoni alapelvet. Śrīdhara Svāmī szerint az, hogy Brahmā folytonosan eldobja testét, nem jelenti azt, hogy valóban elhagyja a testét. Azt mondja, Brahmā egy bizonyos mentalitást adott fel ezzel. Az elme az élőlény finom fizikai teste. Néha bűnös gondolatokba merülünk, de ha ezzel felhagyunk, mondhatjuk azt is, hogy elhagytuk a testet. Brahmā elméje nem volt teljesen rendben, amikor a démonokat teremtette. Bizonyára teli volt szenvedéllyel, hiszen az egész teremtés szenvedélyes volt; ezért születtek ilyen szenvedélyes fiai. Ebből az következik, hogy minden apának és anyának elővigyázatosnak kell lennie, amikor gyermekeket nemz. A gyermek elmeállapota attól függ, milyen elmeállapotban voltak a szülők, amikor nemzették őt. A védikus szokások szerint ezért a szülők elvégzik a garbhādāna-saṁskārát, a gyermek születéséhez szükséges szertartást. Mielőtt valaki gyermeket nemz, meg kell tisztítania zavart elméjét. Ha a szülők elméjüket az Úr lótuszlábaira rögzítik, s egy ilyen állapotból gyermek születik, akkor természetszerűleg jó bhakta-gyermek jön a világra. Amikor a társadalom ilyen jó emberekkel van teli, a démonikus mentalitás nem okoz bajt.