HU/SB 3.20.41
41. VERS
- jagṛhus tad-visṛṣṭāṁ tāṁ
- jṛmbhaṇākhyāṁ tanuṁ prabhoḥ
- nidrām indriya-vikledo
- yayā bhūteṣu dṛśyate
- yenocchiṣṭān dharṣayanti
- tam unmādaṁ pracakṣate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jagṛhuḥ—birtokukba vették; tat-visṛṣṭām—amit eldobott; tām—az; jṛmbhaṇa-ākhyām—amit ásításként ismernek; tanum—a test; prabhoḥ—az Úr Brahmānak; nidrām—alvás; indriya-vikledaḥ—nyáladzás; yayā—ami által; bhūteṣu—az élőlények között; dṛśyate—megfigyelt; yena—ami által; ucchiṣṭān—ürülékkel és vizelettel bekenve; dharṣayanti—megzavar; tam—az; unmādam—őrület; pracakṣate—beszélnek róla.
FORDÍTÁS
A szellemek és lidércek birtokukba vették a testet, amelyet Brahmā, az élőlények teremtője ásítás formájában vetett le. Ezt úgy is ismerik, mint az alvás, amely nyáladzást okoz. A lidércek és szellemek olyan embereket támadnak meg, akik tisztátalanok, s támadásukat őrületnek hívják.
MAGYARÁZAT
Az őrület vagy az a betegség, amikor szellemek támadnak meg valakit, egy tisztátalan létállapotban következik be. A vers érthetően kijelenti, hogy amikor egy embernek mély álomba merülve nyál folyik a szájából, s így tisztátalan állapotba kerül, a szellemek kihasználják tisztátalan állapotát, és megtámadják. Más szóval, akik alvás közben nyáladzanak, azok tisztátalanok, s ki vannak téve annak veszélynek, hogy szellemek támadják meg őket, vagy hogy megőrüljenek.