HU/SB 3.20.43
43. VERS
- ta ātma-sargaṁ taṁ kāyaṁ
- pitaraḥ pratipedire
- sādhyebhyaś ca pitṛbhyaś ca
- kavayo yad vitanvate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—ők; ātma-sargam—létük forrása; tam—az; kāyam—test; pitaraḥ—a pitāk; pratipedire—elfogadott; sādhyebhyaḥ—a sādhyáknak; ca—és; pitṛbhyaḥ—a pitāknak; ca—szintén; kavayaḥ—akik jól ismerik a szertartásokat; yat—amin keresztül; vitanvate—felajánlásokat tesznek.
FORDÍTÁS
A pitāk birtokukba vették a láthatatlan testet, létük forrását. Akik jártasak a szertartások végzésében, e láthatatlan testen keresztül tesznek felajánlásokat a sādhyáknak és a pitāknak [eltávozott őseik formájában] a śrāddha alkalmával.
MAGYARÁZAT
A śrāddha egy olyan szertartás, amelyet a Védák követői mutatnak be. Minden évben van egy tizenöt napig tartó időszak, amikor a vallásos emberek eleget tesznek annak a kötelességnek, hogy felajánlásokat tegyenek az eltávozott lelkeknek. Így azok az apák és ősök, akik a természet szeszélyes elrendezéséből esetleg nem rendelkeznek durva testtel az anyagi élvezethez, újra ilyen testet nyerhetnek leszármazottjaik śrāddha-felajánlásainak jóvoltából. A śrāddha, a prasādam felajánlása szertartásának hagyományát még mindig követik Indiában, különösen Gayāban, ahol az egyik híres templomban Viṣṇu lótuszlábainál tesznek felajánlásokat. Mivel az Úr így elégedett a leszármazottak odaadó szolgálatával, kegyesen felszabadítja az ősatyák bűnös lelkeit, akik nem rendelkeznek durva testtel, és abban a kegyben részesíti őket, hogy lelki fejlődésük érdekében újra durva testet kaphatnak.
Sajnos azonban māyā befolyására a feltételekhez kötött lélek érzékkielégítésre használja a testet, amit kapott, megfeledkezve arról, hogy ez esetleg oda vezethet, hogy vissza kell térnie egy láthatatlan testbe. Ám az Úr bhaktájának, annak, aki Kṛṣṇa-tudatú, nem kell a śrāddhához hasonló rituális szertartásokat bemutatnia, mert mindig elégedetté teszi a Legfelsőbb Urat. Ezért aztán atyái és ősei, akiknek talán nagy nehézségekkel kell szembenézniük, automatikusan megszabadulhatnak a szenvedéstől. A legjobb példa erre Prahlāda Mahārāja. Prahlāda Mahārāja arra kérte az Úr Nṛsiṁhadevát, hogy szabadítsa fel bűnös apját, aki oly sokszor megsértette az Úr lótuszlábát. Az Úr azonban azt válaszolta, hogy abban a családban, amelyben egy olyan vaiṣṇava születik meg, mint Prahlāda, nemcsak az apa, de az apa apja és az ő apja is — a tizennegyedik ősig visszamenően — mind automatikusan felszabadulnak. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a Kṛṣṇa-tudat jelenti minden jó tett közül a legjobbat a család, a társadalom és minden élőlény számára. A Caitanya-caritāmṛtában a mű írója kijelenti, hogy aki jól ismeri a Kṛṣṇa-tudatot, az nem követ semmilyen rítust, mert tudja, hogy pusztán azzal, hogy teljes Kṛṣṇa-tudatban szolgálja Kṛṣṇát, automatikusan elvégez minden szertartást.