HU/SB 3.21.28
28. VERS
- samāhitaṁ te hṛdayaṁ
- yatremān parivatsarān
- sā tvāṁ brahman nṛpa-vadhūḥ
- kāmam āśu bhajiṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
samāhitam—rögzült; te—tiéd; hṛdayam—szív; yatra—akin; imān—mindezekért; parivatsarān—évek; sā—ő; tvām—te; brahman—ó, brāhmaṇa; nṛpa-vadhūḥ—a hercegnő; kāmam—ahogy akarod; āśu—nagyon hamar; bhajiṣyati—szolgálni fog.
FORDÍTÁS
Ó, szent bölcs! Ez a hercegnő éppen olyan lesz, mint akire a hosszú évek során gondoltál szívedben. Hamarosan tiéd lesz, és szolgálni fog, elégedetté téve szívedet.
MAGYARÁZAT
Az Úr minden áldást megad, a bhakta szíve vágya szerint. Így szólt hát Kardama Munihoz: „A leány, aki azért jön, hogy hozzád menjen feleségül, egy hercegnő, Svāyambhuva Manu király leánya, és így éppen megfelel céljaidnak.” Egyedül Isten kegyéből kaphat az ember olyan jó feleséget, amilyenre vágyik, és csakis Isten kegyéből kaphat egy leány szívének kedves férjet. Azt mondják ezért, hogy ha anyagi létünk során minden dologban a Legfelsőbb Úrhoz imádkozunk, akkor minden rendben megy majd, ahogy szívünkben vágyunk rá. Más szóval minden körülmények között az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél kell menedéket keresnünk, s teljes mértékben át kell adnunk magunkat az Ő döntésének. Ember tervez, Isten végez. Vágyaink beteljesülését az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell bíznunk — ez a legjobb megoldás. Kardama Muni csak egy feleségre vágyott, de mivel az Úr bhaktája volt, az Úr egy olyan feleséget választott számára, aki az uralkodó leánya, egy hercegnő volt. Kardama Muni így olyan feleséget kapott, akiről nem is álmodott. Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége választására bízzuk magunkat, gazdagabb áldásokat kapunk majd, mint amire vágyunk.
A vers kihangsúlyozza azt is, hogy Kardama Muni brāhmaṇa volt, míg Svāyambhuva király kṣatriya. Azokban a napokban is volt tehát házasság a kasztok között. A szabály az volt, hogy egy brāhmaṇa elvehette egy kṣatriya leányát, de egy kṣatriya nem házasodhatott össze egy brāhmaṇa leányával. Erre a védikus időkből is van példa. Śukrācārya felajánlotta leánya kezét Yayāti Mahārājának, de a királynak vissza kellett utasítania, hogy egy brāhmaṇa leányát vegye feleségül; csakis a brāhmaṇa különleges engedélyével házasodhattak össze. Az ősi időkben, millió és millió évvel ezelőtt tehát nem volt tilos a kasztok közötti házasság, de a társadalomnak megvoltak a maga szabályai a szokásokat illetően.