HU/SB 3.21.50


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50. VERS

nūnaṁ caṅkramaṇaṁ deva
satāṁ saṁrakṣaṇāya te
vadhāya cāsatāṁ yas tvaṁ
hareḥ śaktir hi pālinī


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nūnam—biztosan; caṅkramaṇam—az utazás; deva—ó, uram; satām—az erényesnek; saṁrakṣaṇāya—védelméért; te—tiéd; vadhāya—az elpusztításért; ca—és; asatām—a démonoknak; yaḥ—aki; tvam—te; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; śaktiḥ—az energia; hi—mivel; pālinī—védelmezve.


FORDÍTÁS

Ó, uram! Bizonyára az erényesek megvédelmezése és a démonok elpusztítása utazásod célja, hiszen Śrī Hari védelmező energiáját testesíted meg.


MAGYARÁZAT

Sok védikus írásból    —    különösképpen az olyan történetekből, mint a Śrīmad-Bhāgavatam és a Purāṇák    —    kiderül, hogy régen a jámbor királyok rendre bejárták királyságukat, hogy megvédjék az istenfélő állampolgárokat, és megbüntessék vagy elpusztítsák a gyalázatosokat. Néha, hogy az ölés mesterségét gyakorolják, állatokat öltek meg az erdőben, mert gyakorlás nélkül nem lettek volna képesek elpusztítani a nemkívánatos elemeket. A kṣatriyák számára megengedett az efféle erőszak, mert ez a megfelelő cél érdekében végrehajtva kötelességük részét képezi. A vers két kifejezést emel ki: vadhāya, „hogy öljön” és asatām, „a nemkívánatosak”. A király védelmező energiájáról azt tartják, hogy az a Legfelsőbb Úr energiája. A Bhagavad-gītāban (BG 4.8) az Úr azt mondja: paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām. Azért száll alá, hogy megvédelmezze a jámborokat, s elpusztítsa a démonokat. Ezért az energia, amellyel valaki a jámborokat védelmezi, valamint elpusztítja a démonokat és a nemkívánatos elemeket, közvetlenül a Legfelsőbb Úr energiája. A királynak, az állam legfőbb vezetőjének rendelkeznie kell ilyen energiával. Jelen korunkban rendkívül nehéz olyan államvezetőt találni, aki jártas a nemkívánatos személyek elpusztításában. A modern államfők csak üldögélnek palotáikban, s minden ok nélkül az ártatlanokat pusztítják.