HU/SB 3.21.51
51. VERS
- yo ’rkendv-agnīndra-vāyūnāṁ
- yama-dharma-pracetasām
- rūpāṇi sthāna ādhatse
- tasmai śuklāya te namaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—te, aki; arka—a napnak; indu—a holdnak; agni—Agninak, a tűzistennek; indra—Indrának, a mennyek urának; vāyūnām—Vāyunak, a szélistennek; yama—Yamának, a büntetés istenének; dharma—Dharmának, a vallás istenének; pracetasām—és Varuṇának, a vizek istenének; rūpāṇi—a formák; sthāne—amikor szükséges; ādhatse—vállalod; tasmai—Neki; śuklāya—az Úr Viṣṇunak; te—neked; namaḥ—hódolat.
FORDÍTÁS
Ha arra van szükség, magadra vállalod a napisten vagy a holdisten, Agni, a tűzisten, Indra, a mennyek ura, Vāyu, a szélisten, Yama, a büntetés istene, Dharma, a vallás istene és Varuṇa, a vizeken uralkodó istenség szerepét. Minden hódolatom neked, aki nem különbözöl az Úr Viṣṇutól!
MAGYARÁZAT
A bölcs Kardama brāhmaṇa volt, Svāyambhuva pedig kṣatriya, ezért a bölcsnek nem kellett volna hódolatát ajánlania a király előtt, mert társadalmi helyzetét tekintve rangban fölötte állt a királynak. Mégis felajánlotta neki hódolatát, mert azzal, hogy Manu volt, azaz király és uralkodó, a Legfelsőbb Urat képviselte. A Legfelsőbb Urat mindig imádni kell, függetlenül attól, hogy valaki brāhmaṇa, kṣatriya vagy śūdra. A király a Legfelsőbb Úr képviselője lévén mindenkitől megérdemelte a tiszteletteljes hódolatot.