HU/SB 3.21.52-54
52-54. VERSEK
- na yadā ratham āsthāya
- jaitraṁ maṇi-gaṇārpitam
- visphūrjac-caṇḍa-kodaṇḍo
- rathena trāsayann aghān
- sva-sainya-caraṇa-kṣuṇṇaṁ
- vepayan maṇḍalaṁ bhuvaḥ
- vikarṣan bṛhatīṁ senāṁ
- paryaṭasy aṁśumān iva
- tadaiva setavaḥ sarve
- varṇāśrama-nibandhanāḥ
- bhagavad-racitā rājan
- bhidyeran bata dasyubhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yadā—amikor; ratham—a hintó; āsthāya—fellépve rá; jaitram—győzedelmes; maṇi—ékszereknek; gaṇa—csoportokkal; arpitam—kirakott; visphūrjat—pengetve; caṇḍa—félelmetes hangot, hogy megbüntesse a bűnösöket; kodaṇḍaḥ—íj; rathena—egy ilyen hintó jelenlétével; trāsayan—elrémisztve; aghān—minden bűnös; sva-sainya—katonáidnak; caraṇa—lábak által; kṣuṇṇam—dübörgött; vepayan—megremegtetve; maṇḍalam—a bolygó; bhuvaḥ—a Földnek; vikarṣan—vezetve; bṛhatīm—hatalmas; senām—hadsereget; paryaṭasi—bejárod a vidéket; aṁśumān—a ragyogó nap; iva—mint; tadā—akkor; eva—bizonyára; setavaḥ—vallásos törvények; sarve—minden; varṇa—varṇáknak; āśrama—āśramáknak; nibandhanāḥ—kötelességek; bhagavat—az Úr által; racitāḥ—teremtett; rājan—ó, király; bhidyeran—megtörnék őket; bata—ó, jaj; dasyubhiḥ—a gazemberek által.
FORDÍTÁS
Ha nem szállnál győzedelmes, drágakövekkel kirakott hintódra, melynek puszta jelenléte rémülettel tölti el a bűnösöket, ha nem keltenél félelmetes hangokat íjad megpendítésével, s ha nem járnád a világot, mint a ragyogó nap, hatalmas hadsereget vezetve, melynek dübörgő lépteitől megremeg a föld, akkor a gonosztevők és a gazemberek áthágnák a varṇák és āśramák életét szabályozó erkölcsi törvényeket, melyeket Maga az Úr alkotott.
MAGYARÁZAT
Egy lelkiismeretes királynak kötelessége, hogy megvédelmezze az emberi társadalmakban a társadalmi és a lelki rendeket. A lelki rendek négy āśramára oszlanak — brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa —, a társadalmi rendek pedig a tevékenység és a képzettség szerint a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák csoportjaira. A Bhagavad-gītā ír e különféle társadalmi osztályokról, melyeket a munka jellege és a képesség határoz meg. Sajnos mivel nincsenek lelkiismeretes királyok, akik megfelelő védelmet nyújtanának, a társadalmi és lelki rendek rendszere mostanra egy örökletes kasztrendszerré alakult át. A valódi rendszer azonban nem ez. Emberi társadalom az a társadalom, amely a lelki megvalósítás felé halad. A legfejlettebb emberi társadalmat ārya társadalomnak nevezték: ārya azokra utal, akik fejlődnek. A kérdés csupán az, melyik társadalom fejlődik. A fejlődés nem azt jelenti, hogy feleslegesen „létszükségleteket” találunk ki, s így az állítólagos testi kényelem fokozására vesztegetjük az emberi energiát. Valódi fejlődés az, ami a lelki megvalósítás felé vezet, s azt a közösséget, amely e cél felé haladt, āryan civilizációnak nevezték. Az intelligens emberek, a brāhmaṇák — ahogy Kardama Muni példája mutatja — a lelki cél elérésére törekedtek, a kṣatriyák pedig, mint például Svāyambhuva király, irányították az országot, s minden lehetőséget biztosítottak polgárainak a lelki megvalósítás eléréséhez. A királynak az a kötelessége, hogy körbejárja egész birodalmát, s ügyeljen arra, hogy minden rendben menjen. A négy varṇára és āśramára épülő indiai civilizáció napjainkra elveszítette értékét, mert Indián vagy idegenek uralkodtak, vagy olyan emberek, akik nem követték a varṇāśrama civilizációt. Így degradálódott a varṇāśrama rendszer, s lett belőle mostanra kasztrendszer.
Ez a vers megerősíti, hogy a négy varṇa és négy āśrama intézménye bhagavad-racita, ami azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége tervezte”. A Bhagavad-gītā (BG 4.13) szintén alátámasztja ezt: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam. Az Úr azt mondja, hogy a négy varṇa és a négy āśrama intézményét „Én teremtettem”. Semmit sem lehet megszüntetni vagy elrejteni, amit az Úr teremtett. A varṇák és āśramák csoportjai akár eredeti, akár degradált formában, de létezni fognak, mert mivel az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége hozta létre őket, nem lehet őket elpusztítani. Olyanok, mint a nap, amely mivel Isten teremtette, fenn fog maradni. Akár felhők takarják a napot, akár a tiszta égen ragyog, léte nem szűnik meg. Éppen így amikor a varṇāśrama rendszer degradálódik, akkor származáson alapuló kasztrendszernek látszik, de minden társadalomban megtalálható az értelmiség, a katonák, a kereskedők és a munkások osztálya. Amikor ezeket a védikus elvek szerint a közösségek együttműködésének szabályai vezetik, akkor béke honol, s a lelki fejlődés biztos. Ha azonban a kasztrendszerben gyűlölet, törvénytelenség és kölcsönös bizalmatlanság uralkodik, akkor az egész rendszer degradálódik, és — ahogy említettük — ez az állam nyomorúságához vezet. Jelenleg az egész világ ilyen szánalmas helyzetben van amiatt, hogy oly sok érdek teret nyer. Ez a varṇák és āśramák négy kasztja degradálódásának köszönhető.