HU/SB 3.21.56
56. VERS
- athāpi pṛcche tvāṁ vīra
- yad-arthaṁ tvam ihāgataḥ
- tad vayaṁ nirvyalīkena
- pratipadyāmahe hṛdā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha api—mindezek ellenére; pṛcche—kérlek; tvām—téged; vīra—ó, hős király; yat-artham—a szándék; tvam—te; iha—ide; āgataḥ—jöttél; tat—az; vayam—minket; nirvyalīkena—fenntartás nélkül; pratipadyāmahe—el fogjuk végezni; hṛdā—szívvel és lélekkel.
FORDÍTÁS
Mindezek ellenére, ó, hős király, megkérdezem: Mi jöveteled célja? Bármi legyen is akaratod, fenntartás nélkül teljesíteni fogom.
MAGYARÁZAT
Ha valaki egy barát házába érkezik vendégként, annak mindig van valami különleges oka. Kardama Muni tudta, hogy egy ilyen nagy király, mint Svāyambhuva — noha azért utazott, hogy megnézze, rendben van-e minden a birodalmában — nem minden ok nélkül látogatta meg őt remetelakjában. Kész volt tehát, hogy teljesítse a király vágyát. Annak idején az volt a szokás, hogy a bölcsek elmentek a királyokhoz, a királyok pedig meglátogatták a bölcseket remetelakjaikban, s mindegyikük boldogan teljesítette a másik vágyát. Ezt a kölcsönös kapcsolatot bhakti-kāryának nevezik. A brāhmaṇák és kṣatriyák kapcsolatáról, melyet a közös, jó érdek jellemez, egy szép vers ír (kṣatraṁ dvijatvam). A kṣatram jelentése „királyi rend”, a dvijatvamé pedig „a brāhmaṇák rendje”. Mindketten kölcsönösen egymás érdekeit szolgálják. A királyi rend megvédi a brāhmaṇákat, hogy azok elősegítsék a társadalom lelki fejlődését, a brāhmaṇák pedig értékes útmutatást adnak a királyi rendnek, hogyan emelkedhet az állam valamennyi polgárával együtt fokozatosan a lelki tökéletesség szintjére.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Manu és Kardama beszélgetése”.