HU/SB 3.22.16
16. VERS
- kāmaḥ sa bhūyān naradeva te ’syāḥ
- putryāḥ samāmnāya-vidhau pratītaḥ
- ka eva te tanayāṁ nādriyeta
- svayaiva kāntyā kṣipatīm iva śriyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāmaḥ—vágy; saḥ—az; bhūyāt—hadd teljesüljön; nara-deva—ó, király; te—tiéd; asyāḥ—ez; putryāḥ—a leánynak; samāmnāya-vidhau—a védikus szentírások leírta folyamatokban; pratītaḥ—elismert; kaḥ—ki; eva—igazán; te—tiéd; tanayām—leány; na ādriyeta—nem csodálna; svayā—sajátja által; eva—egyedül; kāntyā—testének ragyogása; kṣipatīm—felülmúlva; iva—mintha; śriyam—ékszerek.
FORDÍTÁS
Teljesüljön hát leányod vágya a házasságra, melyet a védikus szentírás jóváhagy! Ki ne fogadná el kezét? Oly gyönyörű, hogy testének ragyogása önmagában felülmúlja ékszereinek szépségét.
MAGYARÁZAT
Kardama Muni úgy akarta elvenni Devahūtit, ahogyan azt a szentírások előírják. A védikus szentírások kijelentik, hogy a házasságkötés legmagasabb rendű formája az, amikor a vőlegényt meghívják a menyasszony otthonába, s jövendőbelijét a szükséges ékszerekből, aranyból, bútorokból álló hozománnyal és a családos élethez nélkülözhetetlen sok más ajándékkal együtt átadják neki. Ez a fajta házasság még ma is szokás a rangosabb hinduk között, és a śāstrák kimondják, hogy ez a menyasszony apjának nagy érdemet jelent a vallás területén. A családos ember vallásos tevékenységeihez hozzátartozik az is, hogy leányát egy alkalmas vőlegénynek adja. A Manu-smṛti szentírás nyolcféle házasságról tesz említést, mára azonban csak egy maradt fenn közülük, a brāhma vagy rājasika házasság. A házasság más formái — a szerelemből kötött, a virágfüzér cseréjével kötött vagy a menyasszony elrablásával kötött házasságok — e Kali-korszakban tilosak. Régebben a kṣatriyák, ha úgy tartotta kedvük, elraboltak egy-egy hercegnőt egy másik királyi házból, s megküzdöttek a lány családjával. Ha a leányrabló került ki győztesen, elnyerte a leány kezét. Így vette el Kṛṣṇa is Rukmiṇīt, s néhány fia és unokája szintén leányrablással házasodott meg. Kṛṣṇa unokái elrabolták Duryodhana leányát, s emiatt harc tört ki a Kuru és Yadu család között. Később a Kuru család idősebb tagjainak közreműködésével a viszály elült. Ilyen házassági szokások uralkodtak az elmúlt korszakokban, manapság azonban ezeket lehetetlen betartani, mert a kṣatriya élet szigorú szabályait gyakorlatilag már sehol sem követik. Mivel India idegen országoktól vált függővé, az egyes társadalmi rendjei befolyásának nyoma sincs már; most a szentírások szerint mindenki śūdra. Az úgynevezett brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák mindannyian elfelejtették hagyományos tevékenységüket, s ezek hiányában śūdráknak nevezik őket. Az írások azt mondják: kalau śūdra-sambhavaḥ. A Kali-korszakban mindenki olyan lesz, mint a śūdrák. Ebben a korban nem követik a hagyományos társadalmi szokásokat, amelyeket korábban szigorúan betartottak.