HU/SB 3.22.9
9. VERS
- priyavratottānapadoḥ
- svaseyaṁ duhitā mama
- anvicchati patiṁ yuktaṁ
- vayaḥ-śīla-guṇādibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
priyavrata-uttānapadoḥ—Priyavratának és Uttānapādának; svasā—húga; iyam—ez; duhitā—leány; mama—enyém; anvicchati—keres; patim—férjet; yuktam—illő; vayaḥ-śīla-guṇa-ādibhiḥ—korban, jellemben, jó tulajdonságokban stb.
FORDÍTÁS
Leányom Priyavrata és Uttānapāda húga. Méltó férjet keres, aki korban, jellemben és jó tulajdonságokban egyaránt illik hozzá.
MAGYARÁZAT
Svāyambhuva Manu felnőtt leánya, Devahūti jó természettel rendelkezett, s minden jó tulajdonság jelen volt benne. Olyan férjet keresett tehát, aki mind korban, mind tulajdonságait és jellemét tekintve hozzá illett. Manu azért mutatta be leányát Priyavrata és Uttānapāda, a két nagy király húgaként, hogy meggyőzze a bölcset: a leány kiváló családból származik. Az ő leánya volt és kṣatriyák húga, s nem alacsony rangú családból jött. Manu ezért felajánlotta őt Kardamának, akit alkalmas férjnek talált. Megérthetjük, hogy bár a leány korát és tulajdonságait tekintve már érett volt, mégsem indult útnak, hogy ő maga találjon férjet magának. Elmondta apjának, hogy egy jellemben, korban és tulajdonságokban hozzá illő férjre vágyik, az apa pedig leánya iránti szeretetében vállalta, hogy ilyen férjet keres számára.