HU/SB 3.23.4-5
4-5. VERSEK
- sa vai devarṣi-varyas tāṁ
- mānavīṁ samanuvratām
- daivād garīyasaḥ patyur
- āśāsānāṁ mahāśiṣaḥ
- kālena bhūyasā kṣāmāṁ
- karśitāṁ vrata-caryayā
- prema-gadgadayā vācā
- pīḍitaḥ kṛpayābravīt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Kardama); vai—bizonyára; deva-ṛṣi—a mennyek bölcseinek; varyaḥ—a legfőbb; tām—övé; mānavīm—Manu leánya; samanuvratām—végtelenül odaadó; daivāt—mint a gondviselés; garīyasaḥ—aki nagyobb volt; patyuḥ—férjétől; āśāsānām—várva; mahā-āśiṣaḥ—nagy áldások; kālena bhūyasā—hosszú ideig; kṣāmām—gyenge; karśitām—lesoványodott; vrata-caryayā—a vallásos fogadalmaktól; prema—szeretettel; gadgadayā—dadogás; vācā—egy hanggal; pīḍitaḥ—legyőz; kṛpayā—együttérzően; abravīt—mondta.
FORDÍTÁS
Manu leánya, aki teljes odaadással adta át magát férjének, úgy tekintett rá, mint aki hatalmasabb a gondviselésnél is, és nagy áldásokat várt tőle. Hosszú ideig szolgálta őt, ezért vallásos fogadalmai követése miatt legyengült és lesoványodott. Látva felesége állapotát, Kardamát, a mennyek legkiválóbb bölcsét együttérzés töltötte el, s nagy szeretetében elcsukló hangon így szólt hozzá:
MAGYARÁZAT
A feleségnek a férjjel azonos szinten kell állnia. Készen kell állnia arra, hogy kövesse a férj elveit, s akkor boldogan fognak élni. Ha a férj bhakta, a feleség pedig materialista, otthonukban nem lehet béke. A feleségnek ismernie kell férje természetét, és készen kell állnia arra, hogy kövesse őt. A Mahābhāratában olvashatjuk, hogy amikor Gāndhārī megtudta, hogy leendő férje, Dhṛtarāṣṭra vak, azon nyomban vakságot fogadott ő is. Bekötötte szemét, s egy vak asszony szerepét kezdte játszani. Úgy döntött, hogy mivel férje vak, neki is úgy kell élnie, mintha vak lenne, mert másként büszke lesz látására, s férjét alacsonyabb rendűnek fogja tekinteni. A samanuvrata szó azt jelzi, hogy a feleségnek kötelessége, hogy alkalmazkodjon azokhoz a körülményekhez, melyek között férje él. Természetesen, ha a férj olyan kiváló, mint Kardama Muni, követésének meglesz a jó eredménye. De még ha a férj nem is olyan nagy bhakta, mint Kardama Muni, a feleségnek akkor is kötelessége, hogy alkalmazkodjon az ő gondolkodásmódjához. Ez teszi a házasságot nagyon boldoggá. Ez a vers azt is megemlíti, hogy az erényes nők szigorú fogadalmait követve, Devahūti hercegnő nagyon lesoványodott, s férjét ezért együttérzés töltötte el iránta. Tudta, hogy egy nagy király leánya, s mégis úgy szolgálja őt, akár egy hétköznapi nő. Szolgálata miatt Devahūti egészsége megromlott, s Kardama Muni együttérzésében a következőképp szólította meg: