HU/SB 3.23.7
7. VERS
- ye me sva-dharma-niratasya tapaḥ-samādhi-
- vidyātma-yoga-vijitā bhagavat-prasādāḥ
- tān eva te mad-anusevanayāvaruddhān
- dṛṣṭiṁ prapaśya vitarāmy abhayān aśokān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—azok, amelyek; me—általam; sva-dharma—saját vallásos élet; niratasya—teljesen lefoglalva vele; tapaḥ—vezeklésben; samādhi—meditációban; vidyā—Kṛṣṇa-tudatban; ātma-yoga—az elme rögzítésével; vijitāḥ—elérte; bhagavat-prasādāḥ—az Úr áldásai; tān—ők; eva—még; te—általad; mat—nekem; anusevanayā—az odaadó szolgálat által; avaruddhān—elérted; dṛṣṭim—transzcendentális látás; prapaśya—lásd; vitarāmi—adok; abhayān—amelyek mentesek a félelemtől; aśokān—amelyek mentesek a szomorúságtól.
FORDÍTÁS
Kardama Muni folytatta: Ahogy lemondásban, meditációban és Kṛṣṇa-tudatban éltem vallásos életemet, elnyertem az Úr áldásait. Noha te még nem tapasztalod ezeket az áldásokat, melyek megszabadítanak a félelemtől és a panaszkodástól, mindet felajánlom neked, mert a szolgálatomat végzed. Csak pillants rájuk! Transzcendentális látást adok neked, hogy láthasd, mily nagyszerűek.
MAGYARÁZAT
Devahūti nem tett mást, csupán Kardama Munit szolgálta. Nem állt a lemondás, az eksztázis, a meditáció vagy a Kṛṣṇa-tudat fejlett szintjén, mégis észrevétlenül részesült azokból az áldásokból, melyeket férje elnyert, s melyeket ő maga nem láthatott s nem tapasztalhatott. Automatikusan megkapta az Úr kegyes adományait.
Mik ezek a kegyes adományok? A vers szerint „abhaya”, félelemnélküliség. Ha valaki az anyagi világban összegyűjt egymillió dollárt, örökké retteg, mert szünet nélkül arra gondol: „Mi lesz, ha elvesztem a pénzem?” Az Úr áldása azonban, a bhagavat-prasāda sohasem vész el. Csupán élvezni kell. Veszteségről szó sincs. Az ember csak nyer, s élvezi a nyereséget. A Bhagavad-gītā szintén megerősíti: amikor az ember elnyeri az Úr kegyét, az azt eredményezi, hogy számára minden szenvedés megszűnik — sarva-duḥkhāni . Amikor valaki eléri a transzcendentális helyzetet, megszabadul a két anyagi betegségtől, a vágyakozástól és a panaszkodástól. Ezt a Bhagavad-gītā is kijelenti. Ha elkezdjük az odaadó szolgálatot, elérjük a végső eredményt, az Isten iránti szeretetet. A Kṛṣṇa iránti szeretet a bhagavat-prasāda, az isteni kegyelem tökéletessége. Ez a transzcendentális eredmény olyannyira értékes, hogy semmiféle anyagi boldogságot sem lehet hozzá hasonlítani. Prabodhānanda Sarasvatī azt mondja, hogy aki megkapja az Úr Caitanya kegyét, az olyan kiválóvá válik, hogy egy csöppet sem törődik többé a félistenekkel, a monizmust pokoli felfogásnak tekinti, az érzékek tökéletes szabályozása gyerekjáték lesz neki, s a mennyei örömök nem jelentenek majd többet számára, mint a mesék. Valójában az anyagi boldogságot és a transzcendentális boldogságot össze sem lehet hasonlítani.
Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával igaz megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez a szolgálólány a nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtásával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami a lelki megvalósításhoz vezet, ha menedéket keresünk egy hiteles lelki tanítómesternél, és szívvel-lélekkel szolgáljuk őt. Ez a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ — a lelki tanítómestert szolgálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét. Devahūti, bhakta-férjét, Kardama Munit szolgálta, s részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét.