HU/SB 3.24.34
34. VERS
- ā smābhipṛcche ’dya patiṁ prajānāṁ
- tvayāvatīrṇarṇa utāpta-kāmaḥ
- parivrajat-padavīm āsthito ’haṁ
- cariṣye tvāṁ hṛdi yuñjan viśokaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ā sma abhipṛcche—kérek; adya—most; patim—az Úr; prajānām—minden teremtett lénynek; tvayā—Általad; avatīrṇa-ṛṇaḥ—adósságoktól mentesen; uta—és; āpta—teljesült; kāmaḥ—vágyak; parivrajat—egy vándorkoldusnak; padavīm—az út; āsthitaḥ—elfogadva; aham—én; cariṣye—vándorolni fogok; tvām—Te; hṛdi—a szívemben; yuñjan—tartva; viśokaḥ—sajnálkozástól mentes.
FORDÍTÁS
Ma szeretnék kérni Tőled valamit, minden élőlény Urától. Mivel megszabadítottál az adósságoktól, melyekkel apámnak tartoztam, s mivel minden vágyam teljesült, a vándorkoldusok rendjébe szeretnék lépni. A családos életről lemondva vándorolni szeretnék, megszabadulva minden sajnálkozástól, szívemben mindig Rád gondolva.
MAGYARÁZAT
A sannyāsához, az anyagi, családos életről való lemondáshoz arra van szükség, hogy az ember teljesen elmerüljön a Kṛṣṇa-tudatban és önmagában. Az ember nem azért lép a sannyāsa rendbe, a családi kötelezettségtől mentes, lemondott életrendbe, hogy újra családot alapítson, vagy, hogy a sannyāsa nevében valamiféle kínos transzcendentális csalásba keveredjen. A sannyāsīnak nem az a dolga, hogy javakat gyűjtsön és pénzt csaljon ki az ártatlan emberekből. Egy sannyāsī arra büszke, hogy belül mindig Kṛṣṇára gondol. Természetesen az Úrnak kétféle bhaktája van. Az egyiket goṣṭhy-ānandīnak hívják, s azok tartoznak közéjük, akik prédikálnak, sok követőjük van, hogy az Úr dicsőségét hirdethessék, és számtalan követőjükkel csak azért élnek, hogy irányítsák a missziós tevékenységet. A másik fajta bhakta az ātmānandī, s közéjük azok tartoznak, akik önmagukban elégedettek, s nem vállalják a prédikálás felelősségét. Így aztán egyedül maradnak Istennel. Kardama Muni ehhez a csoporthoz tartozott. Meg akart szabadulni minden aggodalomtól, s egyedül akart maradni a szívében lakozó Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Parivrāja vándorkoldust jelent. Egy vándorló sannyāsī sehol sem maradhat három napnál hosszabb ideig. Mindig mennie kell, mert az a kötelessége, hogy házról házra járva felvilágosítsa az embereket a Kṛṣṇa-tudatról.